Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Benczúr László: Kortárs teológusok. Küng, a vitatott katolikus
BENCZÚR LÁSZLÓ Kortárs teológusok Küng, a vitatott katolikus Jézus „Isten országáról" szóló tanítását nem lehet felekezeti dogmarendszerbe belegyömöszölni. Ékes bizonyítéka ennek a tübingeni teológiai tanár, Hans Küng szembeszegülése a Hittani Kongregációval, aki keresztény módon szeretne katolikus maradni és nem katolikus módra keresztény. Az itt ismertetett tanulmányában világvallások, nemzetek, polgári mozgalmak ökumenéje felé tartó hat stációs útnak írja le a kereszténység történetét. A korunk és az ökumené kihívásait nyitottan fogadó II. Vatikáni Zsinat (1962- 1965) jelentős mértékben fokozta a mai katolicizmus teológiai produktivitását. A jezsuita Karl Rahner mellett különösen a svájci származású Hans Küng (szül. 1928) neve vált széles körben ismertté. Luzerni lelkipásztori munkássága után 1959-ben a münsteri egyetem római katolikus teológiai fakultásán asszisztens. 1961-től a tübingeni egyetemen a fundamentális teológia professzora. XXIII. János pápa meghívására részt vett a II. Vatikáni Zsinaton. 1959-ben „Rechtfertigung” (Megigazulás) címen írt tanulmányával tűnt fel. Kimutatta, hogy a megigazulásról szóló tanítás tekintetében nincs ellentét a Tridenti Zsinat és a Karl Barth által újrafogalmazott reformátori felfogás között. „Die Kirche” (Az egyház) c. könyve (1967) biblicitásával és ökumenikus szándékával nagyon közel jutott az egyház protestáns értelmezéséhez. Ezért katolikus részről támadás is érte. Ez a támadás késztetett a következő évben 33 világszerte ismert teológust (közöttük Friest, Rah- nert, Ratzingert, Küngöt), hogy nyilatkozatot tegyenek közzé a teológusok és a teológiai kutatás szabadságáért. „Unfehlbar? - eine Anfrage” (Csalhatatlan? - ez a kérdés) címen 1970-ben megjelent újabb könyve a pápai infallibilitás (tanításbeli kérdések tekintetében való csalhatatlanság) dogmájával kapcsolatban olyan nézeteket vallott, hogy a római Hittani Kongregáció 1975. februárjában VI. Pál pápa utasítására mindkét könyve miatt figyelmeztetésben részesítette. Egyelőre nem vonták meg tőle a felhatalmazást, hogy egyháza nevében tanítson a tübingeni egyetemen. Később erre is sor került, mert a figyelmeztetéssel majdnem egy időben 670 oldal terjedelmű újabb könyve, a „Christ sein” (Kereszténynek lenni), nem korrigálta, hanem összefoglalta eddigi nézeteit. Ez a könyve a keresztény hit tömör összegezése. A legszélesebb olvasóközönséghez szólt. Két év alatt 175 ezer példányban fogyott el. Noha nem akart „más evangéliumot hirdetni, hanem csak magát a régi evangéliumot felfedezni a mai ember számára”, úgy találták, hogy nézetei nem egyeztethetők össze a római katolikus egyház tanításával. Főleg az egyház tanító hivatalával szemben elfoglalt álláspontját kifogásolták, de megkérdőjelezték az egyházról, a szentekről, a megváltásról, Máriáról vallott nézeteit is. Hans Küngöt meleg baráti kapcsolat fűzte protestáns honfitársához, Karl Barth bázeli professzorhoz. Ő készítette elő idős professzortársának a római Szentszéknél tett látogatását 1966 szeptemberében. Érdemes megemlíteni, hogy igen közvetlen
