Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Andorka Rudolf–Fasang Árpád–Liska Endre–Sólyom Jenő: Vallomások a lutheranizmusról
SÓLYOM JENŐ: VALLOMÁS A LUTHERAN1ZMUSRÓL 13 Mit is jelent nekem a lutheranizmus? Nem lévén sem történész, sem a társadalmi jelenségekkel vagy humán kultúrával foglakozó személy, hanem a természettudomány egy ágának kutatója, nem szeretnék belekontárkodni a lutheranizmus történelmi, társadalmi vagy kulturális jelentőségének értékelésébe. Annál is kevésbé, mert számomra a lutheranizmusnak nem ezekben a vonatkozásaiban van a fontossága. Bizonyára velem együtt sok evangélikusnak a szívét örömmel, sőt valószínűleg büszkeséggel töltötte el, amikor tanulta, hogy a magyar törénelem vagy kultúra olyan nagyjai, mint egy Thököly Imre, egy Kossuth Lajos vagy egy Petőfi Sándor is evangélikusok voltak, hogy csak a legismertebb nevek közül soroljak néhányat. Alapos elemzést igényelne azonban annak megvizsgálása, hogy evangélikusságuk mennyiben befolyásolta gondolkodásukat, annak milyen szerepe volt sorsuk alakulásában. Éppen ezért én sokkal inkább személyes jelleggel szeretnék írni arról, mit is jelent nekem a lutheranizmus. A „lutheri” szó már gyermekkoromtól kezdve gyakran ott csengett a fülemben. Édesapámnak a hozzá látogatókkal folytatott beszélgetéseiben igen sokszor hangzottak el a „lutheri teológia”, „lutheri tanítás” kifejezések. Mi gyermekek akkor, a másik szobában nyilván nem fogtuk fel, miről is van szó igazán. Az átszűrődött hágókból azonban olyasmi rögződött, mintha a lutheri jelző valami különleges dicséretet jelentene, szinonimája lenne a „helyes” , „igaz” szavaknak. Azóta, felnőttként már természetesen nem ezzel a gyermeki naivitással nézek a lutheranizmusra, de most is azzal a meggyőződéssel, hogy Luther teológiai felismerései Jézus tanításának az igazi lényegét fejezi ki. A „kegyelemből, hit által” kifejezés az, ami számomra elsősorban jelenti a luthe- ranizmust, még ha jól tudom is, hogy ennek hirdetése nem privüégiuma az evangélikus egyháznak. Emellett azonban, úgy érzem, életem alakulására a lutheranizmusnak két másik, jellemző tanítása - vagy legalábbis, amit én annak tekintettem - volt lényeges befolyással. Először a protestáns munkaerkölcsre gondolok, mely számomra Luther híres almafaültetési történetében fejeződik ki a legszebben. Engem diákkoromtól kezdve hajtott az a meggyőződés, hogy minden embernek a legjobb igyekezete szerint kell dolgoznia és eredményeket elérnie. Életünk egyik nagy feladata, hogy a magunk helyén, ahova Isten rendelt, legyen az bármilyen világi foglalkozás, a munkánkat a lehető legjobban végezzük. Sajnos, úgy érzem, a protestáns egyházak sem tudják ezt az üzenetet kellő erővel hirdetni ma. A legtöbb ember számára az élet célja csak a szórakozás. A kötelességérzet, a felelősség a munkáért már szinte nevetség tárgya. Egy másik üyen a kettős birodalomról szóló tanítás. Szokás azt mondani, hogy a lutheránusok ezzel a langymeleg tanítással mindenkit, minden redszert kiszolgálnak, nem úgy, mint pédául a karakán kálvinisták. Én azonban, saját életemben, ha az elmúlt évtizedekre gondolok, inkább ennek a tanításnak az áldását éreztem. Lehetett volna ugyan állandóan lázadozni a rendszer ellen, tiltakozni minden ellen, ami nem tetszett. Itt nem a nyilvánvaló törvénysértésekre gondolok, hanem az állam saját törvényei szerinti életre. A lutheri tanítás számomra egyáltalán nem azt jelenti, hogy helyeselni kell mindazt, amit az állami hatalom tesz, bár sajnos az elmúlt években az egyházon belül is sokszor ezt hangoztatták, ha nem is üyen durva formában. Az, hogy a világi felsőség Istentől rendeltetett, csak azt jelentette nekem, hogy tudomásul kell venni az állami hatalom létezését, még akkor is, ha intézkedései nem egyeznek felfogásunkkal. Nincs olyan ígéretünk, hogy a világot Isten törvényei szerint fogják kor
