Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Friedrich Károly: Ünnepi évforduló a soproni gyülekezetben
20 FRIEDRICH KÁROLY: ÜNNEPI ÉVFORDULÓ gyűlési naplójában megemlékezett a nevezetes alkalomról. Istentiszteletek voltak a fatemplomban, az országgyűlés a vallásgyakorlatot biztosította. Az itt hozott vallásügyi törvény Sopron városáról külön kimondta, hogy maradjon annak a vallásnak gyakorlatában, melyet most követ, s abban ne zavarják. Az országgyűlés rendelkezései előnyt jelentettek a gyülekezetnek: a szomszédos falvak 12 gyülekezete a soproniak leánygyülekezetévé vált, a templom zsúfolt volt, az úrvacsorázók száma, a perselypénz jelentősen megemelkedett. Az osztrák nemesi családok részére Sopron menedékhely lett, ahol egymás után telepedtek le, gyarapítván, erősítvén a gyülekezetei, elősegítve annak meggyorsult fejlődését. Gruber Adám (1692-1708) idején a gyülekezet vezetésében is jelentős változás állt be: megalakult a konvent, a városi magisztrátus nem vezette többé azt, de egyes tekintélyes tagjai, valamint a lelkészek is részt vettek a tanácskozásokon. Meissner Mihály szolgált, mikor 1722- ben a gyülekezet új templom építésére határozta el magát. Az építkezés két évig tartott, a templom 1724-ben került felavatásra. Ezt Meissner már nem érte meg. A gyülekezet élő hitét, áldozatkészségét jelzi, hogy egymás után jelentek meg énekeskönyvek, imakönyvek (1700, 1702, 1726, 1727.). A drága ajándékot a városi, de a falusi hívek is buzgón forgatták. Az 1731-ben megjelent új vallásügyi törvény (Carolina Resolutio) új szenvedések sorát hozta a magyar protestánsokra. De a soproni gyülekezet lelkészei a Lélek erejével gondoskodtak a hitélet erősödéséről: Pilgram J. Zsigmond, Serpilius Sámuel, a tudós OertelJ. Gottfried nagy hűséggel szolgáltak. Külön korszakot jelent Torkos József (1749-1784), Torkos András győri lelkész fiának 35 éves soproni működése. Lelki buzgósága, tudós sokoldalúsága hosszabb méltatást érdemelne. Torkos nevéhez fűződik a gyülekezet mai templomának felépítése (1782-83) és felavatása (1784.1. L). Az új templomban kevés kivétellel kiváló igehirdetők, buzgó lelkipásztorok szolgáltak. Nehéz részletesen nem emlékezni olyan kimagasló értékű lelkészekről, mint Gamauf Sámuel, Bogsch Jakab, Rakvitz Károly. A szíveket is megra gadták, tanítottak, de vigasztaltak is. Gamauf Gottlieb (1803-1841) hangyaszorgalmú kutató, gyűjtő, sokezer adatot megörökítő lelkészi, történészi munkássága nélkül nagyon szegények lennénk. 33 éven át az ő munkatársa volt a reformkor kimagasló alakja, Kis János, akit szuperintendensnek is megválasztottak, de a Magyar Tudós Társaság tagja is volt és Széchenyi István szellemében az egész nemzet művelésére, nevelésére vállalkozott. A 19. század triásza méltón 17. századi elődjeikhez (Lang, Sowitsch, Barth), kiemelkedő helyet foglal el a gyülekezet történetében. Poszvik Keresztély, Kolbenheyer Mór és Wagner János Frigyes mind lelkészi, mind irodalmi, gyülekezetszervező munkásságukkal kimagaslanak a lelkipásztorok sorából. Poszvik Müllner Mátyással, a líceum és a teológiai kar igazgatójával 1861-ben új énekeskönyvet adott ki. Kolbenheyer Mór eredeti versein kívül gazdag műfordítói munkát végzett, 1848-ban bátran kiállt a szabadság ügye mellett. Sokat foglalkozott a tanítóképzőnek és templomunk tornyának építésével, azokat ő avatta fel. Wagner János Frigyes hűséges lelkipásztor, a gyermekek és szegények pártfogója volt. Nagyhatású imádságoskönyvét sokáig használták. A kiváló szónok, szelídlelkű lelkész, Brunner János esperes a soproni diakonisszaállomás létrehozója volt. Lelkésztársa, Stiegler Gusztáv, az Ifjúsági Egyesületet alapította meg. A „Keresztyén Énekeskönyv” (1911) buzgó munkatársa, több ének szerzője, fordítója Zábrák Dénes lelkész 29 évig hirdette az igét. Az első világháború idején a gyülekezet három harangját fel kellett áldozni hadicélokra, csak egy maradt a gyülekezetnek, a „Hűség”-harang. A háború után újra- öntötték a harangokat, azóta alkalmanként ismét négy harang zúg Isten dicsőségére.
