Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Friedrich Károly: Ünnepi évforduló a soproni gyülekezetben
FRIEDRICH KÁROLY: ÜNNEPI ÉVFORDULÓ 21 A 20. század kiemelkedő lelkészegyéniségei Ziermann Lajos, Hanzmann Károly és Budaker Oszkár voltak. Ziermann Lajos különösen a belmisszió területén alkotott maradandót (Leányegylet, diakonisszaállomás, árvaház, óvoda szervezése, gondozása). Tizenegy éven át esperese volt a soproni felső egyházmegyének. Részt vett a Hűség Városa magyar voltáért folyó küzdelemben, sok harcot vívott, sokakat vigasztalt a német kitelepítések idején. Hanzmann Károly az iskolaügy lelkes munkása is volt, de a legtöbbet mint az egyházkerület főszámvevője szolgált, a kerület pénzügyeinek felelős intézője, Ziermann halála után esperes is volt. Budaker Oszkár érett férfikorban, égő hivatástudattal lépett a lelkészi pályára, előzőleg katona- tanár-tiszt volt. 1942-től a soproni hittudományi kar gyakorlati teológia tanárának választották, majd a Teológus Otthon igazgatójaként is áldásos tevékenységet fejtett ki. 1950 elején visszatért soproni lelkészi helyére, és haláláig itt dolgozott. „Csendes egyénisége szuggesztív erőt sugárzott...” (Kapi Béla püspök). Isten nyomukban is küldött lelkeket gondozó, igéjét hirdető pásztorokat. Bár az Úr magához szólítota őket, a gyülekezet lelkében ott élnek még Beyer Pál, Weltler Rezső, Rusz- nyák Ferenc, Gosztola László lelkészek. A lelkipásztorok történetével a soproni 425 éves gyülekezet történetét tekintettük át röviden. Az igehirdetés, a szeretetszolgálatok, a pásztorolás által Isten Lelke munkálkodott és hat, formál ma is. A nagymúltú gyülekezet sok nehéz, de Istentől gazdagon megáldott küzdelmet folytatott a nevelés, a művelődés területén is. A reformáció szellemében működő népiskolát még Gerengel Simon hozta létre. Magyar és német népiskolai osztályok működtek. A népiskolák száma idővel megnőtt, a 18. századi pedagógiai törekvések hódítottak. Polgári iskola is nyílt. 1834-35-ben felépült az első iskolaépület. 1859-ben megnyílt az Árvaház, benne 4 osztály az „Ikván túli” gyermekek számára, 1883-ban elkészült a Színház u. 27. sz. alatti központi népiskola, 1932-ben felavatták a gyülekezet negyedik, korszerű iskolaépületét a Deák téren. A gyülekezet iskoláiban az 1948. évi államosításig folyt az alapfokú felekezeti oktatás. A középfokú oktatásra is gondja volt a gyülekezetnek. A reformáció szellemében átszervezett iskolát (1557), a líceum ősét gimnáziummá fejlesztették, a latin-német tanintézet 1676-ig állott fenn. 1659-ben a mai Széchenyi téren felépült az új magyar gimnázium. Neves igazgatók, kiváló tanárok munkája nyomán a soproni evangélikus líceum kiemelkedett korának legtöbb középfokú iskolája közül. A líceum tanárai közül sokan lettek, voltak a soproni gyülekezet lelkészei. Az iskola története és kiterjedt, sokoldalú munkálkodása külön fejezetet érdemelne. 1982-ben ünnepelte a líceum fennállásának 425. évfordulóját. Ebből az alkalomból a líceumnak és jogutódjának, a volt tanítvány nevét viselő Berzsenyi Dániel gimnáziumnak történetéről, az iskola évszázados kiemelkedő munkásságáról, haladó hagyományairól könyv jelent meg (A soproni líceum. Szerk. Győrffy Sándor és Hunyadi Zoltán. Tankönyvkiadó, Bp. 1986). A líceumból indult ki az 1859-ben önálló épülethez jutott evangélikus tanítóképzés. Első igazgatója, Pálfy József messze kiható példát adott a legkorszerűbb módszerek, pedagógiai elgondolások megvalósítására. Az iskola kiváló igazgatói, tanárai mindenkor szoros kapcsolatot tartottak fenn a gyülekezettel. A tanítóképző működése alatt 1819 tanítói oklevelet adott ki. Az intézet magas színvonalú, korszerű munkáját volt tanítványai máig elismeréssel emlegetik. 1557-től 1892-ig a líceummal közös igazgatás alatt folyt a teológusképzés. 1892- től mint teológiai főiskola külön igazgatás alá került. 1923-tól a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Karaként, 1930-tól saját, új épületében folyt az evangélikus lelkészek képzése. 1951-ben az Evangélikus Teológiai Akadémia Budapestre költözött. A teológiai kar professzorai és diáksága szoros testvéri kapcso
