Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Bízik László: A pluralizmus nyíló kapujában
62 BÍZIK LÁSZLÓ: A pluralizmus nyíló kapujában „It’s a long way to Tipperary, it’s a long way to go”* Végül, konkrétabban, a pluralizmus helyzetéről Egyházunkban. Attól tartok, hogy a pluralizmus nyavalyái és áldásai még nem fenyegetik Egyházunkat. Még akkor sem, ha vannak önmagukat artikulálni próbáló csoportok. Ha vannak is sértődékeny radikálisaink, soka tsej te tőén mosolygó szolid reformistáink, befutott paternalistáink, vagy ingkihajtós evagélikáljaink. Az évtizedes gleichschal- tolás dermedtsége még nem engedett föl. A tartós sündisznóállásba kényszerültek szkepszise még mindig nem engedi elhitetni, hogy „történelem van”. Pedig a megcsö- mörlött entellektüeljeink s a titokban drukkoló, az egyház mégis-létén csodálkozó „háttereseink” mihelyst felfedeznék a valódi teológiai pluralizmust és készségünket a velük együtt gondolkodásra, komolyan beszállnának. Hiszen nekik, az írástudóknak kellene a megnyomorított, elgyávult, szegény, agyonhajszolt, öreg, jobbra vágyó szót- lanok szavát megérteni. Egyéb rétegekkel szembeni előítélet nélkül tántoríthatatlanul hiszem, hogy első lépésként a fővárosi és vidéki értelmiség evangélizációja szükséges. Ezért meghatározandó az egyház teendője egy pluralizálódás felé haladó társadalomban. a. ) Annak ellenére, hogy az Egyház nem lehet a politikamentesség nyugodt oázisa s így pl. a Kiáltó Szó tiszteletreméltó, de érezhető averziója a politikától számomra valahol naivitásnak tűnik -, az kétségtelen, hogy az egyháznak viszonylagos stabilitás- zónává kell lennie. Ahol nem dőlnek be egyből ilyen-olyan divatnak, hanem ahol a hosszútávú, kiegyensúlyozott és megbízható hűség és tisztesség légkörében a frusztráltak, a túlstresszeltek és a pluralizmus átmenetileg talaj tvesztett jei egy pár mély lélegzetet vehetnek. b. ) A pluralizmus minden részletet megkérdőjelező, szilánkokra szétesett rendszerek közötti hezitálás hamar bekövetkező világa azt a feladatot adja az egyháznak, hogy a nagy összefüggésekre emlékeztesse az embert. Hogy a legkisebb részletkérdést illetően is idegtépőn hosszú kompromisszumkeresés vitáiba belefáradtaknak felmutassa, hogy ennél vagy annál a részletkérdésnél végeredményben sokkal többről van szó. Tudniillik az Isten forog kockán köztünk. c. ) Feltegye, ébrentartsa és választ kíséreljen meg a dolgok és a lét értelmének alapkérdéseire. Hogy a legnagyobb, talán megválaszolhatatlan, de mégiscsak végülis az egyetlen fontos kérdést, a „miért”-et ne engedje feledni. Attól kezdve, hogy miért 4 a kétszer kettő, azt, hogy miért van négyzetgyök mínusz egy, s hogy mivégre vagyok, ha meghalok. d. ) Vitathatatlan, hogy az Egyház feladata az igazság szeretetének a szeretet igazsága útján történő nyugodt demonstrálása. Az igazság-, érték-, mérce-relativizálódás pluralizmusában tisztességesen igaznak és természetesen jónak lehet csak lenni. Sohasem feladni a szégyenlős, de tartott meggyőződést, hogy van igazság, létezik kiút és élhető teljes élet (Jn 14,6). e. ) A pluralizmus felé haladás helyzetében az egyház küldetése álmaink megtartása. Afelőli álmainké, hogy a világ igenis és mégis változtatható, hogy nem előre lejátszottak és befejezettek a dolgok. Fantáziánk, találékonyságunk ad erőt tudni azt, hogy * „Még hosszú az út...”: ismert angol dal a háborús évekből.
