Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Szelényi Marianna: Versek
BÍZIK LÁSZLÓ: A pluralizmus nyíló kapujában 63 semmi sem mindegy, azt, hogy semmi sem felejtődik el és hogy semmi se’ hull a semmibe, hogy nem vagyunk egyedül (H. Gollwitzer). f. ) Az egyház - kutyaharapást szőrivel - újabb, sajátos alternatívákat mutathat fel. Azt, hogy lehet másként is, s hogy annak is van létjogosultsága. Nem látom be például, hogy miért ne lehetne az Evangélikus Élet mellett egy alternatív hetilapot is publikálni, ha csak tizedannyi példányban. Fejem rá, hogy még az eddigi is csak jobb lenne tőle. g. ) Nem a Hamvas-féle „ateista-pietista” kegyesekre, hanem Spener-Zinzendorf- Francke törekvéseire gondolva igen fontos, hogy az egyház/gyülekezet e pluralista közegben feladatának tekintse azt, hogy nagyobb, világi közösségek modelljévé váljék. Tréningterületté, ahol ki lehet próbálni, hogy megy-e ez, vagy az. Ez a kísérleti jelleg, ez a játékelem, a demokrácia, a pluralizmus, a tolerancia grundja, ahol a „mosoly gerilláival” együtt a régi önfeledtséggel lehet bekergetni a bőrgolyót a kriptocinikusok kapujába. Égészen addig játszva, amíg a Bábel pluralizmusából eljutunk oda, ahol végre O lesz mindenekben minden. SZELÉNYI MARIANNA Részletek a csönd-ciklusból „Nem értem én az emberi beszédet... ” (Pilinszky) Elhalkulnak kiáltásaink és sűrű néma lesz a csönd Falécek korhadó recsegése a tűz sikátorában életre kel hisz néma minden jobb ha nem beszélünk szavunkból kiölni nem lehet a mocskos gondolatot önzés és utálat rettenetét s igazat mondva is hazug a világ Mikor letéptem egy fűszál szél-cibálta testét és ő fájdalmában néma maradt megértettem a csönd emberfölöttivé magasodását s a mi földi létünk pillanatnyi-voltát megértettem miért nem értjük az emberi beszédet mi-emberek
