Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Harmati Béla: A vallás és az erkölcsi értékek jelentősége a nemzet és az állam számára
HARMATI BÉLA A vallás és az erkölcsi értékek jelentősége a nemzet és az állam számára A Lutheránus Világszövetség tanulmányi programja a „civil religion” kutatásáról A Nemzetközi Humanista és Etikai Unió legutolsó kongresszusát Oslóban, Norvégiában tartották 1986. augusztus 3—7. között. Ezen mintegy ötszáz résztvevő képviselt huszonöt országból különböző ateista, szekuláris, racionalista, szabadgondolkozó, „nem-theista”-szekuláris, „vallásos” 'humanista és etikai-kulturális egyesüléseket. Az utolsó nap egyik szónoka sokak óhaját fejezte ki, amikor a humanista befolyásnak az egész világon történő erősítésére hívott föl azzal, hogy teremtsék meg a vallás nélküli világot (1). A XIX. század gondolkodási modelljeire alapozva (Ludwig Feuerbach és mások) sokszor írtak teológusok is arról századunk elején, hogy a szekulari- zálódás, a társadalomnak a vallástól való elszakadása és elfordulása „vallástalan világot”, „vallástalan társadalmat” hoz majd létre. A svájci Karl Barth és követői nyomán az ún. dialektikus teológia a személyes hitet hangsúlyozta, és a „vallás” mint kultusz és filozófia elmarasztaló bírálatot kapott. Barth úgy vélte, hogy „Isten kinyilatkoztatása a vallás megszüntetése” (2). Ámbár Barth későbbi éveiben pozitívabban látta a vallást és a vallással kapcsolatos elutasító álláspontja módosult, hatása a vallás értékeléséről érvényesült az ökumenikus mozgalomban (3). A dialektikus teológia gondolkodását akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy ellenhatásként jelentkezett az ún. vallástörténeti felfogás kritikájaként. Ez a látásmód ugyanis a vallások fejlődésének csúcsaként értelmezte a kereszténységet, a történeti, emberi, etikai elemet hangsúlyozva (4). Milyen beállítottság tapasztalható jelenleg a vallással kapcsolatban a társadalomban és a politikában? Beszélhetünk-e ma a vallás szerepének gyengüléséről vagy erősödéséről és miért? Vajon a mai „szekuláris” és „kereszténység utáni” vagy „vallás utáni” világunk a „vallásos a-priori” nélküli világ-é? Szüksége van-e a mai modern társadalmaknak a saját identitásuk, összetartásuk biztosítása érdekében a vallásra? Mennyiben függnek össze az alapvető erkölcsi értékek egy-egy társadalomban a megfelelő ottani vallással vagy vallásokkal, és mennyiben függetlenek azoktól? Hogyan kell értékelnünk azt a folyamatot, hogy sok országban a politikai vezetők számára a vallás jelentősége fokozódik? Ilyen és hasonló kérdések vezették a Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Osztályát Genfben, amikor 1971-től kezdve tanulmányozta azt a jelenséget, amit civil religionnal jelzünk. Mit nevezünk civil religionnak? Ez a megjelölés a felvilágosodás korára és elsősorban J. J. Rousseaura utal vissza (5), a Lutheránus Világszövetség
