Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 81 sem válik rekvirálássá. A szerző nem tartja saját, keresztény olvasatát a kérdéses művek egyedüli jelentésének (ne feledjük: az „interpretatio Christiana” éppoly torz és hamis lehet, mint az osztályharcos műértelmezés!). A párbeszéd alapja a tisztelet, s e beszélgetés során az ismeretlen mű is közel jön, ám az ismerősről is olvashatunk új dolgokat. A másik oldal időnként nem megy bele a vitába, így a beszélgetés egyoldalú is maradhat. Különösen a saját nyelvüket beszélő műtárgyak, filmek megszólaltatására alkalmatlan a dialektikus, fogalmi nyelv és kérdezési mód. Ezek megközelítése inkább világukhoz illőbb formában (pl. meditációban) volna lehetséges. A teológiai gondolatok viszont (pl. A legrégibb húsvéti történet, A lét értelme c. írásokban) otthon érzik magukat ebben a közegben, a beszélgetésben. Nézetek ütköznek, kérdések születnek, fény vetül a homályos foltokra — míg a szerző izgalmas teológiai meggyőződésével ismerkedünk. Csepregi Zoltán Hermeneutikai „szótár“ Ikonológia és műértelmezés 3. A hemeneutika elmélete I—II. — 4. A tipológiai szimbolizmus. Szerk. Fabiny Tibor. Szeged 1987, 1988. Minthogy e három kötet — mintegy harminc szerző majd’ félszáz tanulmányának — tartalmi ismertetése egy teljes folyóiratszámot kitöltené, a rendelkezésre álló helyen a hermeneutika fontosságának meghatározására és a kiadói vállalkozás jelentőségének méltatására kell szorítkoznom, vagyis arra, hogy e háromkötetes szöveggyűjtemény hasznára mutassak rá. Ez okból választottam a hermeneutikai „szótár” kifejezést, noha e kötetek egyáltalán nem szótárak, legalábbis nem tartalmuk szerint. Funkciójuk azonban betölti legalábbis egy kis alapszótár szerepét. Ugyanis, mikor ismeretlen nyelvet tanulunk, annak szókészletét is el kell sajátítanunk. És ahogy igaz a panasz szellemi életünk egyik nagy nyomorúságával kapcsolatban, hogy kevesen tudnak idegen nyelvet, úgy kezd egyre igazabb lenni, sajnos, az is, hogy egyre több az „ismeretlen tudomány”, melynek sem nyelvtanát, sem szavait nem ismerjük, és egyre kevesebb az esélyünk dekódolásukra és megtanulásukra. Igaz, olykor kapunk egy kis ízelítőt ebből-abból, de már csak ez is a mi szellemi nyomorúságunk, hogy ebből egyfajta „van-de-mégsincs” kerekedik ki. Hiszen senki sem mondhatja, hogy a könyvkiadók, az egyetemek, a szellemi műhelyek nem tettek ismertté irányzatokat, áramlatokat, neveket, életműveket. R. Barthes-től Unamunóig mindenkitől olvashatunk már valamit — igaz, a leggyakrabban nem a legfontosabb munkáikat, ezért aztán „van-de-még- sincs”. Ügy tűnik, a hermeneutika is osztozott ebben a sorsban, és a hermeneutika hazai ismerői és művelői is képtelenek voltak kitörni ebből az ördögi körből. Aztán a 80-as években sok minden megváltozott. Megjelent Gada- mer korszakos és korszakalkotó fő műve, az „Igazság és Módszer”, igaz 25 év késéssel. Kolozsvárott kiadták Tőkés István professzor „A bibliai hermeneutika története” című munkáját, folyóiratok közöltek hermeneutikai vonatkozású cikkeket. És most rövid egy éven belül a szegedi egyetem Irodalomtudományi Tanszékének gondozásában, ifj. Fabiny Tibor szerkesztésében egy rendkívül alapos válogatás a hermeneutika elméleti kérdéseivel kapcsolatban, valamint egy fontos hermeneutikai témával, a tipológiával kapcsolatban egy történeti és irodalomtudományi válogatás. A válogatás elsősorban francia és angol nyelvterületről vonultatja föl a szerzőket és különösen is a Gadamer utáni korszak eredményeire figyel. így érthető, hogy az első két kötetben, az elméleti részben a francia Paul Ricoeur (filozófus és hitvalló református), valamint az amerikai Eric D. Hirsch kapja a legtöbb helyet. Az angol nyelvterületen is ismert és népszerű Ricoeur e válogatásban szinte teljes életművében
