Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Kulturális figyelő
82 KULTURÁLIS FIGYELŐ megismerhető. Legfontosabb filozófiai, teológiai, hermeneutikai és irodalom- elméleti munkáinak egy-egy részletét, fő tételét olvashatjuk. Hadd említsek meg csak néhányat: mítoszkritika és mítoszértelmezés, a kezdet és a vég mítoszai, szimbólumai, nyelve a Bibliában, Bultmann jelentősége és korlátái, a freudi pszichoanalízis mint hermeneutika, a gyanú mesterei (Marx, Freud, Nietzsche), az idő és az elbeszélés kapcsolata Szent Ágoston és Arisztotelész fényében, a tanúbizonyság. Ugyanilyen fontos tanulmányok olvashatók Hirsch- től is, aki Amerikában először és eredményes módon talán egyetlenként gondolja végig, veszi bírálat alá és egészíti ki Gadamer életművét. Olyan hermeneutikai alapproblémákat feszeget, mint a megértendő szöveg szerzőjéhez való viszonyunk, a régi (az ott és akkor) és az új (az itt és most) kérdése az értelmezésben, és egy igen fontos megkülönböztetés a szöveg jelentése és a szöveg értelmének jelentősége között. Ugyanebben a kötetben olvashatunk még három jelentéselemzést és hat modern értelmezést a hermeneia szóval kapcsolatban (Palmertől). Olvashatunk tanulmányt még Auerbachtól (a csodálatos Mimézis szerzőjétől), feltűnő alapossággal és könnyedséggel megírtat egy rettenetesen nehéz témáról, a latin figura és a görög szimbólum átfordításairól. A harmadik kötetben számos ki- sebb-nagyobb tanulmány foglalkozik a bibliai tipológiával, az Ó- és Újszövetség kapcsolatával (Lampe, Danilou, de Lubac, Bultmann, von Rad, R. A. Markus), valamint a középkori irodalom Madocsai Miklós: Csillagfény Budapest 1988 A szerző — budavári lelkész — magánkiadványa. Igehirdetéseket tartalmaz a Bécsi kapu téri evangélikus templomból ádventtől ádventig. Rajta kívül vannak barátaim, de Barátom csak egy van, akivel jóban-rosszban együtt voltunk az elmúlt 34 év alatt. Nyomon követtem életét, szolgálatát, s akkor is olvastam igehirdetéseit, amiés a reformáció utáni (puritán) irodalom és a Biblia közötti kapcsolattal. Természetesen, nem soroltam föl minden szerzőt, de még ezekből is kitűnik, hogy a többségét itt ismerheti meg először a magyar olvasó; csak hadd említsem még meg a kiváló N. Frye-t és Frank Kermode-t. A Fabiny Tibor által írt bevezető a tipológia fogalmát és jellegzetességeit, a Bibliában betöltött szerepét, továbbá a tipológiát, mint írásmagyarázati módszert és művészeti eszközt ismerteti a múltban, s ezzel segíti az olvasót a tájékozódásban. Túl azonban a kötetek sokoldalúságán, az egy témán belül is tapasztalható sokféleségen, egyben minden szerző és egyúttal e három kötet is közös: arra akarnak megtanítani minket, hogy az értelmezés tudománya és művészete mindannyiunké. Ezért érzem úgy, hogy jogosan használhatom a „szótár” hasonlatot e kötetek esetében — ha ugyan Gadamer műve a „nyelvtan”. Ez a szótár ugyanis nemcsak a hermeneutika ismeretlen világát segít megismertetni és megérteni, nem csupán néhány új szakmai kifejezéssel ajándékoz meg minket, hanem a magunk világát is megismerteti velünk, és önmagunkból azt, amit vagy elfeledtünk, vagy képtelenek vagyunk megérteni. Mert bár próbáljuk megérteni az írott szöveget (a textust) és hívjuk ehhez segítségül a hermeneutikát, a tanulság mindig az lesz, hogy a megértés a mi létünk szövetében (szintén textus!) történhet meg: tua rés agitur. Szabó István kor 6 éven át nem szolgálhatott az egyházban, gyógyszergyári munkásként dolgozott, s közben vasárnapról vasárinapra készült rövid igehirdetésekkel —, hát hogyne örültem volna, amikor újra prédikálhatott, s örülök most, amikor nyomtatásban látom a Csillagfényt. Tudni kell mindenkinek, hogy a kinyomtatott prédikáció nem egészen
