Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Kulturális figyelő
80 KULTURÁLIS FIGYELŐ let). S az új nemzedék vajon hogyan őrzi meg és adja tovább majd az egyház kincsét? A mellékelt bibliográfia (részben csak 1982-ig, ill. 1988-ig) két szempontból érdemel figyelmet. Egyrészt sok olyan címet tartalmaz, mely a népszerűsítés szándékával készült, vagyis a szakértőkön túl a gyülekezeti tagokhoz is el akart érni. Másrészt szembeötlő, milyen kévéi', cím reprezentálja a bibliográfiában, és egyetlen cím sem a válogatásban az 1971—1980 közötti éveket. A genfi kilenc év a magyar nyelvű evangélikus teológiai irodalom szempontjából veszteségként könyvelhető. Csak remélni lehet, hogy a kötetet hosszú időn át sokan olvassák majd, és hogy lesznek bőséggel olyanok, akik kedvet és elhívást kapnak, hogy áldozatosan adják tovább az egyház kincsét, igehirdetéssel és teológiai munkával. Reuss András Veöreös Imre: A középpont felől Budapest 1988. Evangélikus Sajtóosztály A karácsony előtt megjelent kötet, mely Veöreös Imre válogatott írásait tartalmazza, leginkább párbeszédnek tekinthető. Ne szókratikus dialógusokra gondoljunk, még kevésbé kerekasztal-be- szélgetésekre, hisz e könyv formáját tekintve cikk- és tanulmánygyűjtemény. Mégis párbeszéd: a szerző műalkotásokkal, művészekkel, gondolkodókkal és gondolatokkal folytat dialógust (jellemző egyik írásának címe: Beszélgetés a Godot-ra várókkal). Vitapartnerei között vannak keresztények, anonim keresztények, istenhívők és „vallásos ateisták”: Veöreös Imre mindegyikükkel szemben nyitott és megértő (az Utószóban olvashatjuk, milyen hatásoknak köszönheti ezt a nyitottságot). Párbeszédnek nevezhetjük ezt a könyvet az olvasó és szerző közötti szoros kontaktus miatt is: Veöreös Imre nemcsak a művészekkel, hanem a műélvezőkkel is beszélget. Ebben a második párbeszédben is korrekt: nem igyekszik összemosni saját és beszélgetőtársa (a potenciális olvasó) álláspontját. A szerző érvelési és gondolkodásmódja is a könyv beszélgető (dialektikus) jellegét hangsúlyozza. Veöreös Imre — mint az Előszóban írja — az emberi alkotásokban keresi a „lét középpontját”, Istent. írásaiban képeket — műtárgyakat, filmkockákat, költői képeket — hoz közel és értelmez teológiailag: a könyvnek ezt a vonását emeli ki a címlapon látható Borsos-reprodukció is (a választás bizonyára nem esetleges, hisz a Borsos Miklósról szóló írás, a Véső és toll a legjobbak közé tartozik). Éppen ez a szorgalmas keresés teszi e könyvet bámulatosan változatossá és sokszínűvé. Művészportrék, filmélmények, olvasmánynaplók, bibliamagyarázatok. Villanásnyi képek és hosszabb lélegzetű, tudós tanulmányok. Minden olvasója megtalálhatja benne, amivel egyetérthet vagy vitába szállhat: vagyis érdeklődésére számot tartót. A gyűjteménynek minden darabja tanúságtétel. Az első három fejezet (Arcképvázlatok, Tükörcserepek, Transzcendens fények) pár oldalas írásai és a befejező rész (Mély vizeken) igényesebb esszéi ugyanannak a rendszernek a részei. A reflexiók tárgya változatos, a reflektorfény ide-oda pásztázik, de a töprengések elvi, szemléleti alapja nem változik. Az írások sokszínűsége elsősorban nem szerzőjük műveltségét, széles érdeklődését, hanem teológiai hitvallását hivatott bemutatni. „Ezzel a bizodalommal tekinthetünk szét mi hívő keresztények az egész földön, hogy az emberiségben is dolgoznak titokzatosan a Szentlélek erői nemzedékről nemzedékre. Felvillanó fénylő jelek lehetnek szemünkben a Szentlélek egyetemes működéséről azok az érintkezési pontok, amelyeket a mai kereszténység keres és felfedez a nem keresztény vallások istenhitében és a nem hívő emberek emberségében” (144—145.). Veöreös Imre tehát „istendarabkákat keresgél”, ez a keresés azonban soha-
