Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Nyírő Miklós: Csaholás (vers)
78 KÖRKÉRDÉS landóság mindkét oldalon — keresztények és nem keresztények körében — igen nagy; mégha netán tétova is mutatkozása. De vannak hamis hangok is ebben a kórusban, mégpedig a keresztények között. Ilyenek az, mint: „eddig nem kelettünk, most bezzeg jók lennénk”, vagy a triumfalisták, akik visszakövetelnék az egyháznak a politikai hatalomból való részesedését, elfeledvén, hogy annak idején nemcsak megzsugorodott a látható egyház, de meg is tisztult a politikai hatalomból való kivonuláskor. Szerintem nem hatalmat, hanem szolgálati lehetőséget kell keresnünk. Nem rá tukmálni akarjuk magunkat másokra, nem fölébük kerekedni, hanem szelíden velük menni, és segíteni, ahol tudunk. Mert: „az aratnivaló sok és a munkás kevés”. Berecz Péter 1988. november 13. elektromérnök NYlRö MIKLÓS Csaholás... Máté evangéliuma 7,15—29 ... itt a nyomomban sündörögnek a vétkek, mint a hű kutyák, Babits szerint elolthatatlan, örökre fáj e lelki láng, — ha rikkantok, hát meglapulnak, de nem hagynak el sohasem, s ha csend ér, újra rám csaholnak, erőmet marják szüntelen ... Nincs jóvátétel, nincs bocsánat: tettek, változhatatlanok. Tetemre hívnak elmulasztott, esdett, hiányzó kéznyomok ... Halottas ágyon rám mered, kit ki nem mentettem élve még, tiprom, kiszórom számolatlan sok éhezőnek kenyerét, csont-bőr karok felém kinyúlnak, gödörszemű Lázár-sereg, előttem járnak elhagyottak, — révedt kezet ragadni meg miért, hogy merszem nem találom ... Helyettem Isten sem csinálja, amit agyamban rám bízott, kezembe tett, hogy én teremtsem. Nem tudja jóvátenni sem, — legázolt test, kipréselt lélek ugyan mivel megváltható? Embertelen! Hited de dőre, ha hajszád életromboló! Hazug igazság, meddő élet viseíhetetlen vádja nyom. Ha mégis megkímél Teremtőm, az tőle csak bús irgalom.
