Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. II. Pál apostol (első rész)
VEÖREÖS IMRE: PÁL APOSTOL 69 hogy ezzel nemcsak a kereszténység önértelmezését mentette meg, hanem vallásoktól függetlenül minden ember Istenhez való viszonyának alapkérdését vetette fel. (Ez a kérdés: rábízza-e magát teljesen Istenre, vagy föléje akar-e kerülni valamilyen módon a megnyerésével?) Nem folytatom Pál élettörténetét, mert feladatom más: a páli igehirdetés sajátságainak megkeresése az Üjszövetség színgazdagságában. Azért időztünk hosszan Pál élete első felénél a két határvonalig, megtéréséig és a jeruzsálemi apostoli tanácskozásig, hogy háttérmagyarázatot kapjunk: miért vonul végig Pál levelein és munkásságán újra és újra előtörve a kérdés, cselekedetek alapján vagy hit által állhatunk-e meg Isten előtt? Mert életútja a törvényt szegezte neki. Fiatalkorában neveltetésével, keresztény korában ellenfelei (zsidók és keresztények) által egyaránt. A teológus Pál nem írt „rendszeres teológiát”, de nagyon is ott van minden írása mögött egy átgondolt teológiai rendszer. (Luthernál hasonló a helyzet.) Missziói útjaihoz kapcsolódó leveleiben, melyek 50—55 között íródtak, az első kereszténység életében felvetődő hitbeli és erkölcsi kérdésekre válaszol. Átfogó teológiai koncepciót, rendszerbe foglalt kifejtést csak a Római levél tartalmaz. De ezt is gyakorlati érdekből, missziói feladatához kapcsolódva adja elő. Rómába készül, hogy a római gyülekezet támaszpontja legyen további missziói útjának Hispániába, az Ibériai-félsziget római provinciájába, a mai spanyol földre. Mintegy bemutatkozásként körvonalazza az általa hirdetett evangéliumot. Még e levél mögött is ott feszülnek azonban a címzett gyülekezet problémái (14—15. fej.), s így a benne foglaltak tulajdonképpen a római gyülekezet „konkrét történeti helyzetéhez alkalmazott keresztény tanítás, missziói igehirdetés” (Karner Károly). A páli levelek vázolt jellege és az apostol összetett gondolkodása, nem könnyű fogalmi világa nehéz feladattá teszi mondanivalójának megragadását és érthető magyarázatát. Próbálkozásomhoz türelmet kérek az olvasótól. A levelek keletkezéséről mondottakra itt csak utalhatok (Diakonia, 1985/2. 77. — Veöreös Imre: A középpont felől. 1988. 312—313). Az apostol a kérügmához, az őskeresztény igehirdetés tartalmához kapcsolódik. Azt viszi tovább (erre mutattak előző számunkban a leveleiben megtalálható őskeresztény töredékek), és gazdagítja új gondolatokkal. Nyilvánvalóan az őskereszténység hellenisztikus ágához csatlakozik. Jól ismeri a görög fordítású Ószövetséget, a Septuagintát, s ennek révén az Ószövetségből táplálkozik. Gyermekkorától fogva két világ határán élt, a zsidó és a hellenisztikus gondolkodás találkozási pontján, s birtokában volt az ún. késői zsidóság teológiai hagyományának. Életének Krisztus-hívő fele szinte teljesen a hellenisztikus gyülekezetek körében zajlik. Az ószövetségi, a zsidó és a hellenisztikus örökség képviselője. Gondolkozásában, igehirdetésében mindegyikből merít, s ezért nem lehet egyoldalúan hangoztatni teológiája előzményeit. A végső jövő Pál igehirdetését mindvégig átszövi az utolsó események várása. Ezt nevezzük eszkatológikus reménységnek; a vele foglalkozó teológiai fejezet az esz- katológia (a görög eszkatosz szóból = utolsó, idői értelemben). Az apostol
