Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Bárdossy György: Ki szegény a mai Magyarországon?
62 BÁRDOSSY GYÖRGY: KI SZEGÉNY . .. ? A XIX. sz. legvégén megjelentek az empirikus szociológusok, akikre az a jellemző, hogy felhagytak a puszta értékítélettel (vagy .az ezzel azonos rangú elmélet publikálásával), és megkísérelték megfigyelni és leírni a szegénységet mint orvoslandó társadalmi jelenséget. Ch. Booth Londonban helyszíni megfigyeléssel is végzett szegénységvizsgálatot, és ennek legfontosabb megállapítása, hogy a szegénység elsősorban nem munkakerülésből származik, hiszen a munkásosztály jelentős csoportjai nyomorognak. Ezért Booth a szegénységet főként a munkanélküliséggel és kizsákmányolással magyarázta. Néhány évvel később az ugyancsak angol B. S. Rowentree megkísérelt konkrétan, adatokkal meghatározni egy olyan küszöböt, amely a szegénység mérésének fontos határa: egy olyan létminimumot számított, amely fedezi a táplálkozás, az öltözködés, a fűtés, a lakás költségeit. Számításaihoz szakembereket kért föl, s így végül egy ún. biológiai létminimumot kalkulált. Vizsgálatát később megismételte, és akkor már a biológiai (fiziológiai) költségeken kívüli javakat is figyelembe vette. Az 1960-as évekig az a felfogás uralkodott, hogy a szegények elsősorban az alacsony jövedelműek közül kerülnek ki. Változást ia magyarul is olvasható Sanchez gyermekei c. könyv szerzője, O. Lewis hozott, szerinte a szegénység oka az, hogy a szegények sajátos szubkultúrája nem adja meg a kiemelkedéshez szükséges anyagi és kulturális eszközöket. A legjelentősebb változást a szegénységkutatás ban az angol munkásmozgalmi hagyományokból táplálkozó Marshall és Titmuss, valamint tanítványi körük munkássága hozta. Marshall szerint a történelem az állampolgári jogok kiteljesülésének a folyamata, előbb a polgári, majd a politikai jogok és legvégül a szociális jogok (főként a minimális anyagi jóléthez és biztonsághoz való jogról van szó) válnak a társadalom mind szélesebb körei számára adottságokká. Titmuss és tanítványi köre konkrétan próbálta meghatározni, hogy kik a szegények és hányán vannak. A leghíresebb tanítvány, P. Townsend véleménye szerint azok a szegények, akik nem rendelkeznek azokkal a — főleg anyagi — forrásokkal, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a társadalom teljes jogú polgárai legyenek, vagyis hogy a társadalomban szokásos életstílust kövessék. A titmussi strukturális iskola hatása elérte az USA köreit is. Miller és Roby szerint .a szegénység többféle hiánnyal és szűkösséggel magyarázható. A gazdasági szűkösség mellett megemlítik még a társadalmi és politikai deprivációt (jogokból való kizártságot) is. Magyarországon az 1960-as évek végén kezdtek szociológusok a szegénység problémáival foglalkozni. Ezeknek a kutatásoknak az eredménye azonban csak az utóbbi években jutott el a szélesebb olvasóközönséghez. Bokor Ágnes megállapítása szerint a politikai vezetés kerülte a szegénység szó használatát, mert a szegénység létét a politikája kritikájaként lehetett értelmezni. A közvéleményben viszont elterjedt volt az a vélemény, hogy a szegénység fő okai a szegény emberek, családok személyes tulajdonságai, például a lustaságuk. A szociológusok az angol és amerikai szociológiában használt elméletek alapján a társadalom sajátosságaiban látták a szegénység okát. Ezeknek a szociológiai kutatásoknak alapján a következőkben a szegény-
