Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - H. H. Schmid: Teljesítmény és hit
4 H. H. SCHMID: TELJESÍTMÉNY ÉS HIT Ha éppen teológus az az ember, aki ezt a kérdést boncolgatja, csak természetes, hogy a Bibliában keres iránymutatást. így jutottam el ahhoz az ószövetségi igéhez, amely közvetlenül a „teljesítmény” témáról szól és ezzel kapcsolatban feltűnő megállapításokat tesz. „Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és véletlentől függnek. Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje.” (Préd 9,11—12) Az ige olvastán óhatatlanul az az ember első benyomása: Aki ezeket a szavakat leírta, csak egy sötét pesszimista lehetett! Az ember futkos, fáradozik, megtesz minden tőle telhetőt — de hogy mi vár rá a végén, az egészen más lapra tartozik, azt nem a mi teljesítményünk dönti el, hanem egyedül az idő és a körülmények. Tehetsz, amit akarsz, alig kapsz észbe, máris utolér a balszerencse, és végül nyakon csíp a halál — mint halat a háló, madarat a hurok. Az ember önkéntelenül tiltakozik ez ellen a szöveg ellen. Ez így nem lehet igaz! Teljesítményünknek meg kell hogy legyen az értelme, kell hogy elérje célját. Igenis kell, hogy a gyorsaké legyen a díj, a hősöké a győzelem és a bölcseké a kenyér. Kell, hogy kifizetődő legyen a teljesítmény, és életszínvonalunk arányban legyen azzal, amit munkánk értéke követel. Csak így van értelme az emberi létnek, csak így lehet az ember önrendelkezéséről, önbizalmáról és felelősségéről beszélni. Ha ennek a bibliai szövegnek igaza lenne, hogy végül is minden munkánk és törekvésünk jelentéktelen, akkor mi értelme lenne valamit is tenni, egyáltalán munkálkodni? Nem lenne akkor jobb a Prédikátor könyvének egy másik mondatával együtt azt mondani: Minden hiábavalóság, azért együnk, igyunk és élvezzük az életet!? Hogyan kerül egy ilyen szöveg a Bibliába? Nem azt várnánk-e a Bibliától, hogy biztasson bennünket, bátorítson munkára, küzdelemre, gondolkodásra, kitartásra? Mintha ez a szöveg egyenesen az ellenkezőre biztatna bennünket. De éppen azért, mert elképzeléseinknek ellentmond, tartsunk csak ki mellette és ne toljuk félre sebtiben. Mert a végén mindig azok a mondatok visznek előbbre, amelyek első pillantásra bosszantanák —, sokkal inkább mint azok, amelyek csak olyasmit mondanak, amit már úgyis tudunk. E sorok szerzője a pesszimista benyomását tette ránk. Ő azonban ezzel a megítéléssel aligha értene egyet. Ö valószínűleg realistának mondaná magát, így vezeti be a mondatot: „Azt is láttam a nap alatt.” A Prédikátor könyvében ez nem valami általános világnézeti szemlélet bevezető formulája, hanem — mint ma mondani szokás — empirikus tapasztalaté. Az, hogy nem a gyorsaké a dij, nem a hősöké a győzelem, nem a bölcseké a kenyér, nem az ő teóriája, hanem az az ő valóság megismerése, tapasztalata; és aki az igazságot keresi, nem becsülheti le a tapasztalatot. Hát nincs a Prédikátornak végső soron igaza? Lehet, hogy 99 esetben a rendes emberre a boldogság mosolyog és a századikban, talán a legdöntőbben balszerencse éri, az idő és a véletlen dönt. Lehet, hogy valaki 99 esetben jog
