Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Pomogáts Béla: A nyugati magyar irodalom
28 POMOGÁTS BÉLA: A NYUGATI MAGYAR IRODALOM A nyugati magyar irodalom számos kiváló alkotó egyéniséget mutat. Márai Sándor regényei és naplói, Cs. Szabó László elbeszélései és esszéi, illetve Római muzsika című útirajza, Faludy György, Tűz Tamás, Fáy Ferenc, Saáry Éva és Tollas Tibor versei, Domahidy András Árnyak és asszonyok, illetve Domahidy Miklós Az osztrák vádlott című regénye, Dénes Tibor és Monosz- lóy Dezső prózai művei, Kovács Imre önéletrajza, valamint Határ Győző hatalmas életműve, amelyben egyforma szerepet kap a költészet, az elbeszélő próza, a drámai játék és a filozófiai esszé, és amely olyan nagyszabású művekkel büszkélkedhet, mint a Golgheloghi című mitikus drámasorozat vagy a Szélhárfa című bölcseleti esszésorozat — nos, mindez az „egyetemes” magyar kultúrát teszi gazdagabbá. A nyugati magyar irodalomnak amellett nagy erőssége az értekező próza, mindenekelőtt Vajay Szabolcs, Ferdinándy Mihály, Ignotus Péter, Hanák Tibor és Szabó Ferenc történelmi, irodalomtör- mér, Gosztonyi Péter, Hanák Tibor és Szabó Ferenc történelmi, irodalomtörténeti és filozófiai munkáira gondolok. Ebben a sorban kell elhelyeznünk a már említett Szépfalusi Istvánt, aki széles körű lelkészi munkája — többek között az erdélyi menekültek körében végzett pasztoráció — mellett kiváló könyvekkel szerzett megbecsülést. Lássátok, halljátok egymást! című 1980-as munkájában az ausztriai, magyar szórványok, illetve emigráció életét mérte fel, Pótszigorlat című 1984-es könyvében pedig hányatott ifjúságának izgalmas történetét beszélte el. Emellett több irodalmi és pasztorációs könyvet is megjelentetett, ő válogatta és szerkesztette az erdélyi magyar költők német nyelvű antológiáját (Neue sieben- bürgisch-ungarisch Lyrik), és mint a bécsi Ütitárs, majd az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem lektora, összesen ötvenhárom könyvet rendezett sajtó alá. Fontos tevékenységének első számú társa felesége, Szépfalusi Márta, aki különösen magyar irodalmi művek német tolmácsolásával szerzett elismerést. A fiatalabb írónemzedéket is izgalmas és értékes írások képviselik. Ba- kucz József, Baránszky László, Horváth Elemér, Kemenes-Géfin László, Vitéz György, Major-Zala Lajos, Gömöri György, Készéi István, Thinsz Géza, De- dinszky Erika és Mirtse Ágnes költeményeire, Karátson Endre, Kabdebó Tamás, Ferdinándy György és Sárközi Mátyás elbeszéléseire, Albert Pál, Czi- gány Lóránt és Perneczky Géza tanulmányaira, illetve a Magyar Műhely három említett szerkesztőjének „vizuális” költői munkásságára ma már hazai irodalmunk is figyel. A nyugati magyar irodalom csak az elmúlt évtizedben vált ismertebbé nálunk. A részleges befogadásban kétségtelenül szerepe van annak, hogy enyhültek az emigrációval folytatott politikai viták, illetve megszűnőben vannak azok a politikai jellegű elfogultságok, amelyek az emigrációs irodalom igazi befogadását mindeddig lehetetlenné tették. Mindennek következtében számos nyugati magyar író talált helyet magának a hazai szellemi életben. Cs. Szabó László élete végén többször is hazalátogatott, a sárospataki temetőben lelte meg végső nyugvóhelyét, és a pataki református nagykönyvtár gondjára bízta nagyszerű könyvtárát. Eddig nyolc könyve jelent meg idehaza, de mások is értékes művekkel vannak jelen a hazai könyvkiadásban, így a régebben igen népszerű Zilahy Lajos, az útirajzíró Kutasi Kovács Lajos, a már korábban Dél-Amerikában letelepedett Lénárt Sándor, valamint az egyik legnagyobb magyar nyelvművész: a Londonban élő Határ Győző. Faludy György, Domahidy András, Gombos Gyula, Szélpál Árpád, Tűz Tamás,
