Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Endreffy Zoltán: Ökológia és erkölcs
24 ENDREFFY ZOLTÁN: ÖKOLÓGIA ÉS ERKÖLCS mutatni, hogy a mai ökológiai és társadalmi problémák szorosan összefüggnek az értelmes önzés logikájával, sajátos „ésszerűségével”. A gazdálkodó vállalatok szempontjából például az ésszerű, ha a költségeiket minimalizálják, aminek az egyik bevett módja az, hogy a tevékenységükkel együtt járó káros mellékhatásokért senkinek sem fizetnek jóvátételt, hanem az így keletkező költségeket egyszerűen áthárítják másokra. Így például az egyes vállalat számára ésszerű, hogy különféle prémiumokkal és ösztönzőkkel rövid távon növelje a munkaerő teljesítményét, mindaddig, amíg az ezzel együttjáró költségeket — a munkások egészségromlásának terheit — át tudja hárítani a munkásra, családjára vagy a társadalomra. Ugyanígy a vállalatok számára egy bizonyos termelési tevékenység gazdaságilag nyereséges, tehát ésszerű lehet mindaddig, amíg az általuk okozott ökológiai károk (víz-, lég- és talajszennyezés, lárma stb.) költségeit át tudják hárítani a társadalomra. Márpedig napjaink súlyos ökológiai problémái — az erdőhalál, az ózonréteg pusztulása, a Föld légkörének veszélyes felmelegedése stb. — valamiképpen mind azzal függnek össze, hogy a gazdálkodó vállalatok vagy akár a fogyasztók nem számolnak tevékenységük távolabbi, káros mellékhatásaival, hanem azok terheit és költségeit egyszerűen áthárítják másokra, akik nem tudnak azok ellen védekezni, mert vagy gyengébbek, mint a károkozók; vagy nem eléggé szervezettek ahhoz, hogy jogos érdekeiket érvényesítsék; vagy kiskorúak (vagy még meg sem születtek) és ezért semmit sem tehetnék az ellen, hogy elődeik egy már-már lakhatatlan bolygót hagynak nekik örökségül. A modern politikai gazdaságtan őszintébb — vagy ciniku- sabb? — képviselői, így például Keynes, világosan megmondták, hogy a gazdasági haladás csak akkor valósulhat meg, ha az ember önző szenvedélyei — a kevélység, az irigység és a fösvénység — felszabadulnak a hagyományos bölcsesség és a vallás gyámkodása alól. Nos, az önző szenvedélyek szabadjára eresztése valóban hihetetlen gazdasági fejlődést eredményezett, ám ha azt nézzük, hogy ennek ára a természet már-már katasztrofális lerombolása, akkor teljesen jogos a kérdés, hogy nem túl magas-e az ár? Ezen a ponton érdekes megemlíteni, hogy a Biblia — amely erkölcsileg határozottan elítéli az önzést, a gazdaság és a hatalom gátlástalan hajszolását — szoros összefüggést lát az ember erkölcsi magatartása és a természet állapota között. A Biblia szerint az ember bűne egészen konkrét módon befolyásolja a természeti környezetet is. A bűnbeesés után Isten átka sújtja a földet: „Átkozott lesz a föld miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra, a mező füvét kell enned” (lMóz 3,18).A vízözönnél is azt látjuk, hogy az ember vétkezik, de bűne miatt nemcsak ő bűnhődik, hanem vele szenved az egész természet is. Mózes törvénye is beszél az ember erkölcsi magatartása és a természet állapota közti kapcsolatról: „Ha nem hallgatsz az Űr, a te Istened szavára, lelkiismeretesen szem előtt tartva parancsait és törvényeit, amelyeket ma adok neked, akkor utolérnek és teljesednek rajtad mindezek az átkok: . . . Sok magot szórsz a földbe, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska. Szőlőt telepítesz, gondozod, de borod nem lesz sem meginni, sem elraktározni való, mert a féreg elpusztítja. Földeden mindenfelé lesznek olajfáid, de nem kened meg magad olajjal, mert az olajbogyók lehullanak” (5Móz 28,15. 38—40). A prófétai könyvekből az is kiderül, hogy mi a voltaképpeni rendeltetésük az ilyen eseményeknek. Ha Isten szárazságot vagy valami más csapást bocsát a földre, nem azért teszi, hogy tulajdon művét elpusztítsa. Isten nem a földre
