Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Endreffy Zoltán: Ökológia és erkölcs
ENDREFFY ZOLTÁN Ökológia és erkölcs Korunk ökológiai válságának leküzdése elsősorban politikai feladat. A környezet és a természet védelméhez mind országos, mind globális szinten elsősorban megfelelő törvényekre és előírásokra, valamint ezek szigorú betartására, ha kell, kikényszerítésére van szükség. Levegőtisztasági, víz- és talaj- védelmi, toxikológiai, sugárvédelmi és hasonló törvényeket kell hozni, a törvények megszegőit szigorúan meg kell büntetni, s így vissza lehet szorítani a környezetszennyező ipari, mezőgazdasági és fogyasztói tevékenységeket. Ám az ökológiai problémák jogi és politikai megoldása csak akkor lehet eredményes, ha legalábbis nagy vonásokban összhangban van a jogi és politikai normáknak alávetett emberek erkölcsiségével. Ellenkező esetben az emberek állandóan kibúvókat és „kiskapukat” fognak keresni, s minden ügyességüket és leleményességüket a törvények és előírások kijátszására fogják fordítani. Ezért nem fölösleges dolog feltárni az ökológiai válság erkölcsi vonatkozásait, és felvetni a kérdést, hogy nincs-e szükség az ökológiai problémák megoldásához erkölcsi megújulásra is, a jogi és politikai eszközök alkalmazásán túl. Az etikusok és filozófusok között napjainkban nagy viták folynak arról, hogy a modern társadalmak alapjául szolgáló erkölcsiségnek melyek azok az elemei, amelyek az ökológiai válságot előidézték és amelyeket a válság leküzdése érdekében revideálni kell. Sokan azt tartják, hogy a mai válság fő öka épp a zsidó—keresztény vallási és erkölcsi hagyomány antropocentrikus szemlélete, amely szerint a teremtés középpontja az ember, minden az emberért van, s az embernek az a dolga, hogy uralkodjék a természet felett. Márpedig sok öko-filozófus szerint a mai természetrombolás legmélyebb oka épp a dominium terrae, a Föld feletti uralom bibliai parancsa: „ .. .töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá; uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog” (lMóz 1,28). Mert a természet feletti uralomra törekvő ember csak a saját érdekeire és szükségleteire van tekintettel — mondják ezek az öko-filozófusok —, ezért elhanyagolja a többi teremtett lény igényeit, és szűklátókörű, antropocentrikus önzésével tönkreteszi a természetet. Nem kívánok itt hosszasan foglalkozni azzal, hogy mennyire jogos az úgynevezett zsidó—keresztény antropocentrizmus fenti bírálata. Csak röviden utalok arra, hogy a dominium tarrae bibliai parancsa nem a természet leigázására, a természet feletti despotikus uralomra szólítja fel az embert, hanem
