Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Frenyó Vilmos: Növények kölcsönhatása
76 FRENYÓ VILMOS: Növények kölcsönhatása tehetek róla, hogy a természet (szerencsére) nem az akadémiák elképzelésének, hanem saját törvényeinek engedelmeskedik”. Ezt az idézetet ugyan a varázsvesszőről írt fejezetből vettem, melynek igazát még soha nem láttam bizonyítva állítólagos hozzáértők révén sem, de nem tartom kizártnak. Kétségtelen, hogy tudományellenes olyan álláspont, amely eleve tagadja és elveti azt a gondolatot, amivel nem ért egyet. Ám az is tudományellenes, ha nyilvánvaló badarságokat vennénk komolyan az elfogulatlanság jegyében. Kétes értékű lehet olyan törekvés is, amely az irónia fegyverével akar győzni az áltudomány felett. Iskolapéldája ennek a „Mekkora lelke van a növényeknek?” című, tagadhatatlanul érdekes és mulatságos könyv, mely ugyan már alcímével is figyelmeztet, hogy tréfáról van szó („Rövid bevezetés a pszeudo-pszicho-botanikai analízisbe.” Natura kiadó 1986), csakhogy olyan komolykodó stílusban ír, hogy a gyanútlan olvasó mosolygás helyett könnyen cl is hiszi amiről szó van. Annál is inkább, mivel a szerző határozottan jónak bizonyul a botanika területén. Nem csodálnám, ha sokan elhinnék, amit könyvének 11. lapján így ír: „Lehetséges, hogy a növények többet látnak szem nélkül - vélekedett Backster -, mint a legjobb szemű ember”. Ilyen hatásvadászó kijelentés akkor is félrevezető, ha maga a szerző nem ért egyet az idézett Backster nevű kutatóval, aki állítólag a hírhedt hazugságjelző készülékkel kapcsolta össze kísérleti növényeit és hajmeresztő észleléseket végzett. Persze Amerika még ma is messze van és aligha ülünk fel a Pan American légiforgalmi társaság valamelyik óriás repülőgépére, hogy az Egyesült Államokban utánanézzünk, vajon mi igaz ebből a históriából?! Maradjunk meg tehát az igazolt ismereteink köreiben. Ami az allelopátia jelenség- csoportját illeti, az idők folyamán eléggé feltártuk. Maga az elnevezés görög szavakból (allélón és pathia) keletkezett, melyek többfélét is jelentenek, azaz: kölcsönösen, egymás stb., valamint: bántalom, tűrés, szenvedés stb. Tehát hogyan tűrik, szenvedik el egymást kölcsönösen a különböző növények. Tágabb értelemben a címben szereplő kölcsönhatás a legmegfelelőbb és ez is terjedt el a tudományban. Amennyiben a tudomány már „beskatulyázott” egy tárgykört, azt immár megfelelően ismeri ahhoz, hogy ne tűnjék számára titokzatosnak. Á közös csokorba fogott virágokról is tudjuk, hogy nem valami rokonszenv, vagy ellenszenv határozza meg együttlétük minőségét. Á szoros együttlét egy viszonylag szűk légtérben úgynevezett gázhormonok érvényesülését teszi lehetővé. Ilyen pl. az etilén gáz, mely meglehetősen sokféle jelenséget idéz elő. Részt vesz a növesztésben, esetleg görbüléseket, torzulásokat okoz. Gyakorlatilag nagyon fontos felismerés, hogy az etilén gyorsítja egyes gyümölcsök, leginkább az almafélék érését. Fel is használják az almatárolóból kivett, félérett gyümölcsök gyors és egyenletes megérlelésére a forgalomba hozatal előtt. Maga az érőfélben lévő alma is termel egy kevés etilén gázt és Molisch professzor legérdekesebb kutatásait éppen erre alapozta. Üvegbúra alatt nevelt különféle csíra- növények (napraforgó, bab, tök stb.) mellé almát helyezett, s megfigyelhető volt, hogy az alma légrétegében a csíranövények torzult alakot öltöttek. Ellenben nincs torzító hatása az alma jelenlétének, ha az etüén gáz nyomait pl. úgynevezett aktív szénnel megkötjük (abszorbeáljuk). Hasonlóképpen az allelopátia más eseteiben sem kell valami titokzatos egymásra hatást feltételeznünk, hanem a növényi anyagcsere illanó termékei, vagy vízben oldódó anyagai idézhetik elő a jelenségeket. A virágcsokorban sem mindig légnemű hatóanyagok fejtik ki hatásukat egymásra, hímem a virágvázában lévő víz közvetítésével is érvényesülhetnek oldódó anyagok akár kedvező, akár kedvezőtlen eredménnyel. Bo
