Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - †Schulek Tibor: Megkésett emlékezés az erdélyi magyar evangélikus egyház száz év előtti megalakulásáról
SCHULEK TIBOR: MEGKÉSETT EMLÉKEZÉS AZ ERDÉLYI ... 17 A minisztérium csak több mint öt év múlva reagál! Időközben Molnár Viktor meghalt. 1883. május 3-án 9416. szám alatt kelt leiratban a miniszter kifejti egyfelől, hogy az erdélyi szász egyházkerület kapcsán leendő kilépés ellen akadály nem forog fenn, másfelől, hogy ezen ügy törvényes elintézést csakis autonóm úton nyerhet. A dolgok egyelőre lassan haladnak. 1883. október 11-én Moór Gyula brassói lelkész lakásán 7 lelkész bizalmas jellegű kötelező egyességet köt: „1. Tekintettel arra, hogy ág.h.ev. magyar gyülekezeteinknek sikeres lelki gondozása és magyar nemzeti szellemben való vezetése az illető papok ev. theológiai képzettségétől és hazafias magyar érzületétől függ: határozzuk, hogy mától fogva minden megürülendő papi állásba csakis teljes theológiai készültségű és tiszta magyar érzületü lelkészt engedünk bejutni. Amiért is mindannyiszor, ahányszor ily egyén az erdélyi ev. születésű magyarok közül nem találkozik, — tekintet nélkül a szolgálati évekre, a magyarországi egyház kebeléből törekszünk közös megállapodás szerint alkalmas egyéneket választani. 2. Mivel a szászok, mint minden eddigi, úgy a legközelebbi 1883. október 5-én tartott brassói egyházmegyei gyűlés választásai által is megmutatták, hogy a magyar evangélikusokat csak mostoha testvérekül tekintik: határozzuk, hogy az erdélyi ág.h. ev. magyar gyülekezeteknek a szászok befolyásától való függetlenitésére minden tőlünk kitelhetőt elkövetünk”. 3. Önművelésükre lelkészi kört alakítanak. 4. Elnök Mihályi Károly apácai lelkész, jegyző Fejér Gyula, pénztáros Moór Gyula brassói lelkész. 5. ... „ezen kötelező egyesség minden pontját híven és lelkiismeretesen teljesítjük, létezésüket minden a lelkészi körhöz nem tartozók előtt szorosan titokban tartjuk” ... 1885. április 10-én a barcasági magyar evangélikus gyülekezetek mintegy 100 képviselője jelenlétében magyar evangélikus gyámintézet alakult szegény csángó gyülekezetek és tanuló ifjak segélyezésére. Az alapszabályok megerősítését nem a belügyminisztertől, hanem a szász főkonzisztóriumtól kérték. 1885. augusztus 13-án a lelkészi kör Mihályi Károly elnöklete alatt Moór Gyulát Budapestre küldi, hogy az október elején tartandó egyetemes közgyűlés alkalmával a tiszai kerülethez leendő csatlakozás ügyében az illetékes körökkel érintkezésbe lépjen. (Mihályi Károly közben Kolozsvárt Szász Domokos reformátos püspöknél járt, Borcsa Mihály bácsfalvi lelkésszel és Koós Ferenc tanfelügyelővel tanácskozott. Utóbbi református vallású brassómegyei tanfelügyelő személyesen, valamint az állami és községi tanítókon keresztül amellett agitált, „hogy az egyházközségek a református püspökséghez csatlakozzanak”. Hét lelkész feljelentésében arra kérte a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy Koós Ferencet „káros hittérítői működésétől tiltsa el”. Szász Domokos erdélyi református püspök 1886. szeptember végén Hétfaluban főpásztori látogatást tartott.) 1885. vége felé a lelkészi kör 6 tagja, úm. Fejér Gyula, Horváth László, Masznyik Gyula, Moór Gyula, Örtel János, Papp György (tehát az elnök nélkül) döntő jelentőségű lépést határozott: új függetlenedési mozgalmat szervezett. Vezetőnek felkérte a lelkészek köztiszteletben álló legidősebb tagját, Tatrang papját, Török Józsefet és Gödri János hosszúfalusi ügyvédet,
