Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Csepregi Béla: Az evangélizáció évtizede 1940–1950
CSEPREGI BÉLA: Az evangélizáció évtizede 43 (1945), Sréter Ferenc, Ordass Lajos, Veöreös Imre, Csepregi Béla, Káldy Zoltán, Báliké Zoltán, stb. Nem merült fel számottevő teológiai kifogás az ellen, hogyan lehetne papoknak is szüksége evangélizációra. Ellenkezőleg a nyilvánvaló áldással folyó lelké- szevangélizáció - országos, egyházkerületi, egyházmegyei rendezésekben - állandóan táplálta, munkásokkal bővítette a gyülekezeti evangélizációk szolgálatát. Nem is beszélve arról, hogyan mélyítette el a lelkészek munkáját és az evangélizációk utómunkáját. Abban az időben nem is folyt olyan lelkészkonferencia-tanácskozás, amelyen ne lett volna legalább reggel-esti evangélizáló sorozat. Gyülekezetek megelevenítését tartották szem előtt mindig evangélizációink. Nem a hívők külön tömörítésére, hanem inkább az egészért való szolgálatba állításra törekedtünk. Az, hogy evangélizációk után általában imaközösségek keletkeztek, egészen spontán módon történt. Az imaórák is folyamatosan nyitott gyülekezeti alkalmak maradtak. Ezek néhány tíz, vagy nagyobb gyülekezetekben 100 körüli létszámmal is megmaradtak bensőséges, egyéni, gyülekezeti, közösségi imatárgyakat hordozó alkalmaknak. Itt említem meg, hogy evangélizációs munkánknak már hosszú imádságos előkészítése volt a Baráti Mozgalom rendszeres imavezérfonalain keresztül. Most ebbe belekapcsoltuk az evangélizációk után támadt imaközösségeket is hátvédként a hordozó szolgálatba. Nagyon kiépített, körleveles érintkezésünk volt az ébresztő szolgálat eseménye és az egyéni, valamint az együttesen imádkozok között. Előzetes értesítés után, hétközben is küldtünk értesítéseket nehézségekről vagy eredményekről, s azután beszámolókat a létező újabb csoportok alkalmairól, gyakran még heti összejövetelük időpontját is megjelölve, hogy ezzel is elősegítsük a távolságok áthidalását és az imádságban való találkozást közelebbi vagy távolabbi, arcról még ismeretlen testvérekkel. Később ezeket a stencilezett körleveleket az evangélizáció sajtója váltotta fel. Egy-egy evangélizációs hét sok igehirdetési alkalma (olykor a húszat is meghaladta) mögött nagyon sok imádság is volt. A segítség naprakészségét távirati út is biztosította: „Eeloe Viz Pozsonyi ut 14 4/19 Budapest = + Mezoenagymihaaly 517/1641130 = Mind a hat evangeelizaatorunknak nyolc napon aat segít = Aaron ees Húr + válasz: , Aaron ees Húr Mezoenagymihaaly = Budapest 4/7 16 12 20 = Segitseeget koeszoen- juek stop Nagyon raa szorulunk stop Eesaiaas 62 6/b « Budapesti evangeelizaatorok A gyülekezetek határáig kiterjedő evangélizációk Az imádságos előkészülethez párosult a hívogatás szolgálata is. Ez persze nemcsak szószéki hirdetéssel történt, hanem nyomtatott röplapokkal és személyes hívogatás- sal is. Nem egy gyülekezetben házról-házra jártak a gyülekezet hivatalos vezetői és önkéntes munkásai, hogy mindenkit meghívjanak. Nem ritka esetben a munkások is csoportban szálltak ki egy-egy szétesőbb területen levő vagy nagyvárosi gyülekezetbe, hogy egyidőben a lehető legközelebb férkőzzön Isten hívó szava az egyháztagokhoz, sőt a terület lakosaihoz. Most hadd érzékeltessem ezt egy beszámoló-részlettel: „Nyáregyházán 1946. nov. 17-24-ig munkaközösség látta el az evangélizáció szolgá latát (Balikó Zoltán, Ferenczy Zoltán, Bencze Imre, Lupták Gyula lelkészek, Kárpáti Emma diakonissza-testvér és Riecsánszky Endre egyházfelügyelő). Az előkészítés munkájában is sokat jelentett az imaközösség hordozása, röplapok és hirdetmények s a gyülekezet minden tagjának személyes meghívása. Az igeszolgálat felölelte az egész gyülekezetét. A vasárnapi iskolában 8 napon át a gyermekek, csoportokban a leányok, fiúk, férfiak, nők evangélizációja folyt. Minden csoportmunkában közös téma és kö-
