Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Jánosy István: Eszmélet (vers). W. S. emlékére
JÁNOSY ISTVÁN: Eszmélet 31 5. A költő már itt e világban a tértelen-időtelenben él, ezért az Istent színre ismeri. E világban kalózok fogta albatrosz: a nyüzsgő embereket nem érti, de érti a macskák nyávogását. 6. Minden titkok kútja a tehén szeme. Nemcsak, mert Héra is tehénszemű volt. Bársony mélyéből földöntúli zene zsong, cirpel, mely minden bűnből felold, s a Teljességgel egyesít: szelídség, ártani nem tudás, ártatlan szenvedés, hogy lényedet gyermekké szelídítsék. Megépülsz benne és ez nem kevés! n. A gerendás mennyezetű szobában Anyuska ült csipkefüggöny mögött és zongorázott: a Holdfény-szonátát és Schumannt: ujja kényesen röpködött. Szegénynek ennyi minden öröme, hisz franciául nincs kivel beszéljen és angolul se... Beszélget vele Eusebius, hegedűvel kezében. A férje a másik szobában épp puskáit fényezi: holnap vadászat, utána: tor: diadalmas ivászat, s harsogva zeng a pagát-üldözés. S míg ő átszellemülten zongoráz, az ablak előtt tutul a kanász. Az emlékvers I. részében Weöres Sándor filozófiai protréját próbáltam megragadni, kedvenc gondolatai- nakfelvillantásával, főleg a Teljesség felé kötete alapján (persze azért ezek az én eszméim is). AII. részben pedig a realista életkép-író W.-t idéztem, a falusi dzsentri életének fölvillantásával, hiszen ó is ebből a rétegből származott, és körülbelül ilyesmiket tapasztalhatott. W.S.-t Berzsenyi mellett a legnagyobb filozófus-költőnek tartom, aki az indiai, buddhista és kínai filozófia ismeretében páratlanul érdekes kísérletet tett a keleti és nyugati gondolkozás szintetizálására, aminek a közeljövőben feltétlenül meg kell valósulnia. Weöres Sándor nemcsak a nagy szómágus és bohócmester, hanem igen nagy és eredeti gondolkodó is./. I.
