Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Hafenscher Károly: Protestantizmus?
HAFENSCHER KÁROLY Protestantizmus? A kérdőjelet nemcsak én teszem a drága értékeket tartalmazó szó után: protestantizmus. Sokak számára - akiknek pedig éppen szívügyük - ott a kérdőjel. Nem a szkepszis, hanem a teológiai becsületesség veti fel a kérdést és a kérdések özönét: mi is a protestantizmus ma, s a 20. század végén? AII. vatikáni zsinat után? Az izmusok áradatában? És mi itt Magyarországon? Múltja volt, a jelenben még él, de van-e jövője? Egyszerű gyűjtőnév, különböző felekezeteket magába foglaló kategória, vagy ennél több: szellemiség, mentalitás, életforma? Nyitott kérdés ez. Soraimmal nem kívánom lezárni. Szerénytelenség lenne azzal az igénnyel fellépni, hogy mindenestől megválaszolom. Provokáló kérdés. Nem hagy nyugtot. Zavarba ejt és állásfoglalásra késztet. Kihívja gondolatainkat és szavainkat. Megbotránkoztató kérdés. Szabad-e feltenni egyáltalán? „Hát már ez is lehet kérdéses? Mit szólnának ehhez őseink? Hithősök, gályarabok, protestáns példaképek, hűséges eleink becsületébe gázolunk?” Teológiai kérdés. Nem teológusok, szabatos definíció nélkül is, magától értetődően beszélnek protestáns lelkiségről, mentalitásról, magatartásról, lét és életformáról, hatásról. Éppen a teológusok bizonytalankodnak? Megválaszolandó kérdés. Nem lehet tabutéma, amiről nem illik vagy nem szabad beszélni. Még akkor is meg kell kísérelni a válaszadást, ha egyszerre nem megy, ha egy évtizedre való feladatot jelent is a 20. század végén a Diakonia folyóirat számára is. Alapvető kérdés. Indításunk tisztázása nélkül bármihez nehéz hozzászólni. Kellő koordináta rendszer nélkül képtelenek vagyunk elhelyezni a jelenségeket. Bizonyára akad a jelen esztendőben is, 1989-ben, izgalmasabbnak tűnő kérdés egyéni és társadalmi napi életünkben, de ez nem jelentheti azt, hogy ezt a kérdést a protestantizmuson belül ignoráljuk, elhallgassuk, megkerüljük. Ez a kérdés él és feleletre vár. 1967-ben, homiletikai disszertációmban a mai teológiai helyzet feltérképezése közben és a teológiai pluralizmus bemutatása után ezt írtam: „Mai teológiai gondolkodásunkban az evidenciák lettek problematikussá. Nem részletkérdéseket, hanem alapkérdéseket kell újra végiggondolnunk és kifejeznünk a mai kornak megfelelő nyelven (nemcsak a szavak összeségét, hanem a gondolatformát is értjük nyelven). Az egyház gyakorlati életéből tudjuk, hogy ma nem felépítményünket, hanem az alapot kérdőjelezik meg legtöbben. Nem az a baj, hogy híveink nem tudnak utánunk jönni szép csapásainkon, hanem az, hogy el sem tudnak indulni. Ma nem részletkérdések izgatnak embereket, nem a nüánszok, hanem teológiai axiómáink. Nem az a kérdés, hogy
