Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Hafenscher Károly: Protestantizmus?
20 HAFENSCHER KÁROLY: Protestantizmus? milyen a gondviselő Isten a 20. században, hanem, hogy van-e? Nem az a kérdés: milyen legyen a modem egyház, hanem kell-e egyáltalán? Nem az: milyen legyen az igehirdetés, úrvacsorái liturgia, hanem kell-e? A neuralgikus pontok: a régebbi evidenciák: A „meg van írva” nem érv többé; a kánonkérdés nem evidens; az Ige, vagy Kijelentés kérdése nem problémamentes. A tekintély kérdése elbizonytalanodott. Mi a végső tekintély a protestantizmusban: a Biblia? aló. századi hitvallási iratok? egy- egy világszervezet? vagy a napi praktikum? Mai kérdésünk csírájában ott volt több, mint 20 éve bennem. Ennek az évnek az elején a szerkesztővel folytatott hosszas beszélgetés, néhol heves vita során érlelődött meg bennünk a kérdés cikké formálásának gondolata. Ez év júniusában a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület teológiai szakcsoportjának alakuló ülésén egyik referensként erről a kérdésről kellett vitabevezetőt tartanom. Dr. Szűcs Ferenc református teológiai tanár és dr. Szigeti Jenő a Szabadegyházak Tanácsa akkori elnöke társaságában. A kirobbanó vitában nyilvánvaló lett, hogy a kérdés valódi kérdés, élő kérdés, szólni kell róla. Félreértés ne essék! Nem a protestantizmus sírbatételéről van szó. Még posztprotestáns korról sem szívesen beszélek, mint kitűnő írásában Zahrnt (Die Sache mit Gott). Nem temetni akarom a protestantizmust, hanem becsületesen megérteni, megélni, és másokkal megértésre és egyetértésre jutni a protestáns közösségben. A problematikus kérdés kiterjesztése Sokféleképpen lehet közelíteni a kérdéshez kétségtelenül. Itt a közelítésen is hangsúly van. A valóságot mindig csak közelíteni tudjuk. Szavaink vagy képleteink sohasem tudják teljességgel megragadni a valóságot, ezt teológusoknak is ma szerényen be kell vallani ahhoz, hogy hitelképesek legyenek. Témánkban:- Statisztikailag: a kereszténységnek jó egynegyede a protestantizmus.- Fenomenológiailag: protestáns jelenség kétségtelenül van.- Históriailag: aló. századtól, közelebbről a speyeri Birodalmi Gyűléstől (1529) ismeretes ez az elnevezés.- Dogmatikailag: mit tanít a protestantizmus? A Szentírás prioritása, hit által meg- igazulás stb.- Etikailag: a hitből folyó új élet új erkölcsöt is jelent.- Ökumenikusán: az Egyházak Világtanácsa keretében tömörülő felekezetek jó része (az ortodoxon kívül). A római katolikus felekezeten kívül álló keresztények egy része (kérdés az evangélikálók, fundamentalisták, lausanne-iak helye). Erezzük, hogy ezek a megközelítési módok részigazságokat tartalmaznak, de nem ölelik át az egész választ. A II. Vatikáni zsinat óta az egész protestantizmus kérdés elé került: van-e létjogosultsága a protestantizmusnak, ha a 16. századi kritika megfogant és a kérdések jó része teljesült? Ismeretes egy gyűjtemény Hampe szerkesztésében. Címlapján Luther és XXIII. János egymás mellett. Címe magyarul: Az ellenreformáció vége? Már a könyvben megpendítik a gondolatot: nem jelenti mindez azt is, hogy üyen címen is lehetne gyűjteményt írni: A reformáció vége? A kérdés elkerülhetetlenül a római katolicizmussal szembesülve fogalmazódik meg. Az ortodoxiának nincs igazán antennája a reformáció ügyéhez, a protestantizmus kérdéséhez. Tanítása változatlanul tiszta (orthodox), gyakorlata hibátlan (orthopraxis). A katolicizmussal viszont állandó kihívást jelentünk egymás számára. K. Rahner így
