Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Scholz László: Üvegszilánkok
8 WALTER LÜTHI: KRISZTUS FELTÁMADÁSA pen bánik velük. Neki az öregek már nem csak akadályozó ballasztot jelentenek, akiket az ember megpróbál amennyire lehetséges simán lerázni, nem, mert mind az öreg, mind a gyermek az örökkévalóság oltalmát élvezi. Ez lesz az az időben és e világon megáldott nemzedék, amelyről így szól a szentige: „hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Űr a te Istened ád te- néked”. Ezen a „földön”, amelyen újra fog élni a húsvéti hit, nemcsak a házon belül fog megszűnni a szándékos terméketlenség, hanem az utcai plakátokról is eltűnnek a koldulásra kinyújtott öreg kezek. Egy hívő nemzedéknek az öregek kezei nélkülözhetetlenek, mert lehet, hogy munkára nélkülözhetők, de nem nélkülözhetők az imádságra felemelt kezek csendes szolgálatában. Az egykor fölöslegesnek számító öregek újra elfoglalják a társadalomban az őket megillető helyet. És az az asztalfő a családi és a közéletben. Űjra „vének”-nek hívják őket, vagyis azt a magas címet viselik, amit Isten igéje adott nekik. Ennyi hasznunk van a Krisztus feltámadásából. Ennyi hasznunk van abból, hogy Mária Magdaléna azon a húsvét reggelen találkozott azzal, aki örök életre támadott fel. Ez számunkra ideig és örökre szóló nyereség. A Heidel- bergi Káté három felelete közül a második így szól: „A Feltámadott ereje által már most új életre ébredünk.” Korszakunk égető kérdései vagy a húsvéti hit világában oldódnak meg, vagy kínosan megoldatlanok maradnak. Bojtos Sándor fordítása SCHOLZ LÁSZLÓ Üvegszilánkok Az alázat helyén Ö, Négysoros! te vének vékony verse, Eposszal, ódával versenyre kelsz-e? Románc se vagy, azúrkék ég-fia, Csak zsugorodott csöpp elégia. Mindenütt! Egész világ az Isten perselye! Két-fillér-életed ott vesd bele, Ahol épp jársz s hol vár az áldozat — Ott függ fölötted templomboltozat! Napsütésre várva Csak üvegszilánkok? Seperd össze! Bizony lehetsz tőle gazdagabb, Fölcsillámlik olykor megfürösztve Gyémántfényben, ha rásüt a Nap. Értékrend Az életemet úgy tekintem Mint porszemet a forgószélben. Másnak tán föl se tűnt, hogy éltem. Nekem e porszem volt a minden!
