Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Andorka Rudolf: Hittel vagy hit nélkül?
ANDORRA RUDOLF Hittel vagy hit nélkül? A vallástól való elfordulás és vallási megújulás Magyarországon Régóta megszoktuk, hogy azt halljuk: Magyarországon a vallásosság egyre szűkebb körre szorul vissza. Ezzel szemben az utolsó években a hazai és külföldi sajtóban és más tömegkommunikációs eszközökben egyre gyakrabban találkozunk azzal a véleménnyel, hogy hazánkban, sőt a más európai szocialista országokban, közöttük a Szovjetunióban is1 sajátos vallási megújulás megy végbe, növekszik az érdeklődés — különösen a fiatalok körében — a vallás iránt. Szinte közhellyé vált az a vélekedés is, hogy elsősorban idős emberek, közöttük is különösen nők, falusi lakosok, alacsony iskolai végzettségűek maradtak vallásosak, ezért egyrészt a kihalás következtében, másrészt a fiatalabb nemzedékek egyre magasabb iskolai végzettsége következtében a vallásosak csoportja még inkább össze fog zsugorodni. Máskor azt a vélekedést is lehet hallani, hogy amennyiben van vallási megújulás, abban egészen különlegesfajta emberek vesznek részt. Eszerint elsősorban a különféle szekták terjednek, tehát — Kovács János2 találó kifejezésével — a „deviáns” vallásosság. Ebben a tanulmányban ezeket a közkeletű véleményeket szeretném empirikus adatok alapján megvizsgálni, tehát arra keresek feleletet, hogy 1. folytatódik-e az elvallástalanodási tendencia, vagy vallási megújulást figyelhetünk meg a magyar társadalomban?, és 2. mi jellemzi a vallásos embereket, miben különböznek társadalmunk nem vallásos tagjaitól? Szociológiai elméletek és empirikus vizsgálati eredmények Kétségtelen, hogy a szociológia tudományában a megszületése óta újra és újra megfogalmazódott az a hipotézis, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődéssel párhuzamosan egy szekularizációs folyamat fog végbemenni. Ez a gondolat a teológiában is elterjedt. A később kivégzett Dietrich Bonhoeffer a Gestapo börtönében 1944. április 30-án írott elmélkedésében olvashatjuk, hogy „teljesen vallástalan korszakba megyünk bele; az emberek, úgy ahogy vannak, egyszerűen nem képesek már vallásosak lenni”, majd egy „vallástalan kereszténység” eljövetelét látja előre.3 Bár nem volt lehetősége annak kifejtésére, hogy ezt hogyan képzeli el, nem kétséges, hogy ezt a kereszténység valamilyen megtisztult formájának tekintette. Harvey Cox amerikai baptista teológus híres könyve, A szekuláris város pedig azt a gondolatot
