Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Kulturális figyelő
88 KULTURÁLIS FIGY időpontját lehet mesterségesen eltéríteni. Az ebből fakadó generációs hullámzás az óvodai, iskolai férőhelyek, a munkahelyek számának hosszú távú tervezésénél okoz gondokat. Csak a gyermeket, gyermekeket vállalók anyagi támogatásával lehet szerény mértékben hozzájárulni a gyermekszám növekedéséhez, és az ilyen politika akkor lehet igazán hatékony, ha a társadalmi normákat és értékeket sikerül pozitívan befolyásolnia. Izgalmas kérdéseket jár körül An- dorka a vallás mint társadalmi tényező vizsgálatakor: számít-e, s ha igen, mennyit a protestáns vagy katolikus egyházhoz tartozás; a felekezeti megoszlás hogyan függ össze az iskolai végzettséggel, a társadalmi hovatartozással, a lakóhellyel, az etnikai különbségekkel —, s mindez hogyan hat a gyermekszám alakulására. Végül a szociálpszichológiai elemek vizsgálatakor a gyermekek által képviA szent és a profán Mircea Eliade (1907—1986) romániai származású, Párizsban, majd Chicagóban élt író, vallástörténész a homo re- ligiusi osusi, a vallásos magatartást, létszemléletet antropológiai sajátosságunknak, lélektani jelenlétnek, a kultúra őselemének vallja. A Mérleg sorozatban magyarul is megjelent A szent és a profán című munkájában (Európa Kiadó, 1987) arra vállalkozott, hogy különböző korok és kultúrák vallásaiból kiemelt példákkal a hagyományos társadalmak világlátását a modern tudat profán megnyilatkozásaival szembesítse. „Mert minden egzisztenciális válság újból kétségessé teszi a világ valóságát és az ember jelenlétét a világban: tehát tulajdonképpen »vallási« válság, mert ősi kultúrfokon a lét egyet jelent a szakrálissal.” És ez az újból éppen most is van. Szellemi restségünk ne seit értéket és egyéb lélektani tényezőket veszi sorra, továbbá ezeknek a — gazdasági helyzetből is fakadó — normákat és értékeket befolyásoló hatását világítja meg szemléletes esettanulmányok leírásával. Az utolsó fejezetben a szerző a termékenységelméletek segítségével értelmezi a gyermekszám magyarországi alakulását. Különösen érdekes lehet ez mindazok számára, akik az elmúlt évtizedek, évszázadok hazai társadalom- története iránt érdeklődnek. Fontos ez a könyv. Jelentős segítséget nyújt ahhoz, hogy megértsük a tágabb társadalmi, gazdasági, kulturális összefüggéseket, nemzetközi tendenciákat. Az ebből fakadó szociológiai gondolkodás terjedése pedig eloszlatja a téves, leegyszerűsítő, demagóg elképzeléseket. A könyv világos, közérthető érvelése gondolkodásra, lényeglátásra sarkall mindany- nyiunkat. Nagy Gábor legyen hát oka testi-lelki egészségünk, teremtettségünk elherdálásának. A szent megtapasztalása nem elhatározás kérdése, vagy a racionális erőlködésé, nem az eszményinek elgondolt minőségjelzője, hanem maga a minőség, a hatóerő, a valóság élménye. Az a paradox tulajdonsága, hogy a profánban nyilatkozik meg, de attól különböző. A kő, mint profán tárgy szentként nyilvánul meg, ha a szilárdságában, változ- hatatlanságában a lét időfelettiségét, az abszolút létezést jeleníti meg. Az alapkő, szegletkő, sarokkő jól érthető tartalma, jelentése még hordoz valamit az archaikus vallási szemléletből. A kőbe vésett istenszobrok azonban a már megindult szekularizációnak jeleként értékelhető. Eliade könyvében éppen az a megkapó, hogy sohasem téveszti össze a szent megnyilatkozását