Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ Kosáry Domokos: A történelem veszedelmei Budapest 1987. Magvető Kiadó Már a cím is felvillanyoz. Manapság ugyanis nem ritka az olyan — tudományos igényű, tartalmú — könyv, melynek címe inkább elrejti, mint felfedi a tárgyalt tematikát. Jó azt világosan látni, hogy itt történelemről van szó, méghozzá olyan történelemről, amely veszélyeket hordoz. Persze — ahogyan maga Kosáry írja — „a történelem olyan, amilyen; a múlt nem módosítható utólag”. S az a különös, hogy ez a szinte közhelyszámba menő evidencia milyen gyakran tűnik el az egyéni vagy csoportérdekek, vágyálmok, „koncepciók” bűvésztükrében. Mert ez a veszedelem: nem vállalni, hogy csak egyetlen történelmi valóság van, s hogy ennek lehető legpontosabb bemutatása minden társadalom számára létfontosságú érdek; hiányában egyén és közösség a jelenben is csak vakon tapogatód- zik. Az 535 oldalas kötetbe felvett 15 különböző tárgyú tanulmány és a kötetzáró tv-beszélgetés voltaképpen egy téma körül folyik: a szélesebb körű közvélemény, esetenként a szűkebb értelemben vett történészszakma többé-kevésbé torzultan megjelenő eseményeket, folyamatokat kezel bevett igazságként, ezért a kritika, korrekció, új megközelítés elengedhetetlen. Világos, hogy a kötet mondanivalójának egészét úgy is össze lehet foglalni, hogy történelmi vitairattal van dolgunk, ami — éppen azért, mivel nem azt ismételgeti, amit általában mindenki tud és mindenki elfogad, hanem éppen az ilyen szemlélettel száll szembe — hatalmas tudományos apparátussal, nagy szakmai felkészültséggel és a szóban forgó kérdések összefüggésében meggyőző erővel érvel egy árnyaltabb és minden bizonnyal valósabb történelemlátás megvalósulása érdekében. így kerül új megvilágításba II. József és a felvilágosult abszolutizmus, vagy Széchenyi és barátja-ellenfele, Kossuth; így kap új szempontú megítélést az 1815-ös Bécsi Kongresszus és Metternich politikája, de maga az 1848-as magyar (és Európa más részein fellángolt) forradalom. Olyan kérdés is felvetődik, hogy milyen volt Kossuth pénzügy-minisztériumának személyi összetétele, politikai színképe 1848-ban. És a korábbi válaszokkal vitázó cikk jó néhány ponton meglepő eredményekhez juttatja el az olvasót. Nem könnyű ezen az úton együtt haladni a szerzővel. Aki azonban nem sajnálja a fáradságot, nagy szellemi élvezetben részesül: nemcsak az adott téma jelenlegi tudományos állását ismerheti meg, hanem az idevezető utat is. Eközben pedig az adatok tömegével ismerkedik meg, akár Bél Mátyásról, a pozsonyiak hírneves evangélikus rektoráról van szó, akár pedig az 1766-ban lezajlott „tétényi (Buda mellett) tumultusról”. Az különösen tanulságos, hogy akár helyi, akár országos, akár nemzet-
