Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 85 közi esemény a téma, mindenütt megjelenik a széles horizontú háttér, az a valós környezet, amelyben a valóságos emberek mozogtak és az esemény lezajlott. Érdekes módon egy tv-beszélgetés zárja a kötetet. Ebből megtudjuk, hogy a tudós szerző — ez évben van 75. születésnapja — nemcsak szakismeretével, hanem emberi tartásával is értékteremtő szolgálatot végzett. Megharcolt küzdelmek, átélt szenvedések, újra éledő reménységek, az igazság mindenek felett való tisztelete teszik hitelessé vallomását: „A múltat vállalni emberséggel, felnőtt nemzetként szorongató öncsonkítás nélkül, egészben, úgy, ahogy végbement, nem a gyengeség, hanem az erő jele, és egyben forrása is!” Szerény büszkeséggel elmondjuk, hogy a szerző az evangélikus értelmiség kiemelkedő képviselője. Id. Magassy Sándor Jánosy István: Élmények és emlékezések Budapest 1987. Magvető Könyvkiadó Első pillanatra szokatlanul hat a címben adott műfaji megjelölés, hiszen nem önéletrajzot akart írni a szerző, hanem tanulmányai válogatott gyűjteményét adja az olvasó kezébe. De már az első oldalon kiderül, hogy olvasmányai és zenehallgatása olyan átéléssel jártak kiskorától kezdve, amely önéletrajzi mozzanatokká avatja őket. Annyira saját életének eseményeivé váltak, hogy alig tud különbséget tenni életének a megtörtént és az irodalmi, művészeti síkon végbement élményei között. Az átélés kísérője lesz egész műfordítói munkásságának is, amelynek 1954-től szentelte erejét, soha abba nem hagyva saját költészetét. Szerencsés véletlen volt-e, a kiadó ráérzése, vagy inkább felsőbb vezetés, hogy szinte mindig olyasmit kapott fordítási feladatul, ami egyúttal mint olvasmány is a legnagyobb élményt nyújtotta. így a fordítás kemény munkája szüntelenül olyan szellemi magaslatokra vitte, amelyekre mint életének igen szép történéseire tud visszaemlékezni. Ezeket az élményeket, emlékezéseket foglalta írásba műhelytanulmányokként. Különleges önéletrajzot tartunk tehát kezünkben, s ugyanakkor mély betekintést kapunk alkotásokba, alkotók lélekrajzába a világirodalom időben és térben széles területéről, a szerzőhöz legközelebb álló hazaiakat is beleértve. Az ógörög világból Püthagorasz zenei törvényével kezdi, megmutatva annak mai természettudományos és zenei, sőt általános nevelési aktualitását. A pita- goreusok alapmeggyőződése, hogy a mindenségben rend, harmónia uralkodik, s az embernek az általa tapasztalható kaotikus gomolygásban ezt a nagy kozmikus harmóniát kell megvalósítania — Jánosy István életművének egyik vezérelvévé lett. Azután Platón következik, életének „talán legnagyobb szellemi kalandja”. Az európai gondolkodást meghatározó filozófusból a költőt bontakoztatja ki, és gondolatainak modernségét világítja meg, az utóbbit főként Heisenberg megszólaltatásával. India ősi kultúrájából a Rámájana szanszkrit eposznak a nép életét ma is átszövő hatását vizsgálja, s keresi ennek a maradandóságnak nyitját, a nép- költészet eleven varázsát. Végzi ezt a mélylélektan eszközeivel, a kollektív tudattalan felismeréseivel. A még régebbi Mahábhárata eposz szintén Visnu isten világába vezette. A XX. századi India két legnagyobb szellemi egyéniségénél kereste a feleletet arra a kérdésre, mi az, ami e két eposzból még
