Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988

1988 / 1. szám - Sághy Jenő: Az összetört sámándob (elbeszélés)

82

SAGHY JENŐ: AZ ÖSSZETÖRT SÁMÁNDOB

— Ügy látom — intettem fejemmel kelet felé, ahol Bulcsú hadi népe táborozott —, hogy Harka is megszűnik . ..

— Nocsak. Nyilván eljön majd hadával bajor Henrik és feléget, semmivé tesz itt mindent.

— Nem jöhet, hiszen utánatok hamarosan ő is átmegy a másvilágra. — A szállás megmarad, csak a nevét, méltóságodat törlik el. Nem mostanában, sok száz év múlva.

— Azt akarod mondani, hogy ez az én kedvelt szálláshelyem évszázadokig viseli a Harka nevet, és azután rabolják el tőle?

— Azt, uram.

— Furcsa. Talán a németek hatalmába kerül ez a vidék, akik nem tűrhetik a számukra rosszemlékű nevet. Vérbulcsú harka sok német vért kiontott.

— Hosszú-hosszú idő múlva valóban németek jönnek majd ide, az örökös harcokban kipusztult magyarság helyébe. Ám ők Harkán laknak majd — szorgalmasan művelve a sík földet és a hegyoldalakat.

— És megváltoztatják a szállás nevét.

— Nem. Egymás között — németül szólva — elcsúfítják ugyan egy utána biggyesztett „u” hanggal, de Harka azért Harka marad.

— Hát akkor mit galagyolsz itt nekem össze-vissza?!

— A németek csak néhány száz évet töltenek itt, aztán elmennek innen, vissza Németföldre. Helyükbe újra magyarok jönnek. Magyarok, besenyők, kunok.

— Bizonyos tehát, hogy megmarad ezen a szállásomon méltóságom neve. Magyarlak, véreim.

— Ök változtatják meg szállásod nevét. Megmagyarosítják.

— Meggárgyultál.

— Azt mondják: Harka egy sváb herceg neve volt. Az újra magyarrá lett település nem hordhatja egy népnyúzó sváb uraság nevét.

— Csak nem bajor Henrikkel tévesztenek össze? Azzal az átkozottal! Akkor még ez is Henrik bosszúja lenne.

Bronzarca lassan vörösödött.

— No és a fejedelem? Tűri azt a gyalázatot, amit velem, az övével rokon méltóságommal tesznek?

— Nem akarja. Aztán addig járnak a nyakára, míg beleegyezik. Ha egyszer olyan nagyon kívánja a szállás népe. Legyenek boldogok ...

— Valóban kívánja?

— A nép nem, csupán a szállás kiskirálya, aki minden követ megmozgat célja elérése érdekében. Fejébe veszi, hogy ilyen módon cselekszik országra szólót: új nevet ad a településnek. Olyat, amiből kitetszik, a németek után\ újra magyarok laknak itt.

Mint távoli mennydörgés, tompa hördülés szakadt fel a harka melléből.

— Én nem vagyok magyar?! Én, Bulcsú harka, a magyarok fejedelmének fejedelmi társa, aki ezernyi véres csatában szereztem dicsőséget a ma-i gyár fegyvereknek?!

Még mindig vaskézzel fogta vissza indulatát.

— Azt hittem az előbb, meg kell másítanom a hadra vonatkozó elhatározásomat ... Most már látom, nem kell. Hazudott a dobod — elejétől fogva. A hadat megindítom.

Felugrott. Orcáit, homlokát bősz harag piros tüze öntötte el. Izzott valósággal. Azt hittem, megüti a guta. Üvöltött, mint a halálra sebzett fenevad.