Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Sághy Jenő: Az összetört sámándob (elbeszélés)
SÁGHY JENŐ: AZ ÖSSZETÖRT SÁMÁNDOB 83 Kézbe kapta a sátor falának támasztott hadiszekercéjét és rácsapott ölemben tartott dobomra. Csak úgy lapjával, de akkorát, hogy megmozdult alattam a föld. A dob összetört és én elszeleltem. Kár volt csúffá tenni a dobom, hiszen igazat jelentett, mint mindig. Elejétől végig. Ti is tudhatjátok ... Valóban tudjuk. S az ember — homo ludens — szívesen eljátszódik képzeletében. Mi volna, ha Bulcsú harka szekercéje nem az igazmondó sámándobra, hanem arra a zseniális kunkoponyára zúdul (észheztérítés végett csupán, még idejében), amelyből ez a korszakalkotóan progresszív és izmosán produktív ötlet — mármint Harka község névmagyarosításának terve — kipattant? Egy bizonyos. A mondvacsinált Magyarfalva ma is Harka lenne. És az is maradna — az idők végezetéig. « SCHOLZ LÁSZLÓ Üvegszilánkok Történelem-olvasáskor Hány élet kaszaboltatott le korán, Mielőtt még a Halál jött volna! 0, megszámlálhatatlan csata során Az embernek csak ölés volt a dolga! Agapé A szeretetet meghálálni Még szeretettel sem lehet. Csak visszhang ez (bár nem akármi!), Ennyit sem les, mi — szeretet! Örök kritikus Minden rossz, amit látsz, ami ér, Bármi hírt hallasz, bírálod sebten, Vád s gyanú mint árnyék úgy kísér — Légy már magaddal elégedetlen! Diagnózis Vágyad a színes változatosság. Életed úgyis őrlő malom. Utad mások szürkére taposták, Magadba nézni meg unalom. Aránytalan hatás Tőrdöfés lehet derűs szívedbe Egyetlen rosszkor elejtett szócska. Rád ront mint ormótlan talpas medve S jókedved rózsáit széttapossa. Vasárnap reggeli áhítat Szomorúfűz a liget közepén Közel a tóhoz. Mint zöld kupola Lehajló ágakkal ráborul a Templomtalan kertre lágy-könnyedén.
