Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Donáth László: Hűség – emlékezés – együttélés. Mai zsidó szépirodalmi művek
78 DONÄTH LÁSZLÓ: ZSIDÓ SZÉPIRODALMI MŰVEK J. Rothtól Singeren át Malamudig jó pár szerző révén megismerhettük a XX. századi európai és amerikai zsidóság életét. De Kardos G. György regénye óta — Avraham Bogatir hét napja — Ámosz Oz műve az első, amely a legújabb kori Izráel népéről és hétköznapjairól szól. Köszönet érte a kiadónak s a szerző erősen szürrealista stílusát jól visszaadó fordítónak, Molnár Eszternek. Érthetetlennek tűnik azonban, hogy nem akadt 1985-ben Magyarországon senki, aki Ámosz Oz regényét eredetiből, tehát héberből fordította volna magyarra. Tengelyébe ágyazva egy keréknek, forogva kiszabadíthatatlanul, itt is téged kereslek. Mindig a te közeledre vágytam. Most zakatolás tömi be fülem, nem tudom kiűzni és belém issza magát. Távolodok. Messzebb kerülök tőled minden percben. Este van megint, újra hallgatás. Üresség sugárzik a falakból, tárgyak hevernek időtlen csöndjükben. Fekszem, szemem lehunyva. Imádkozom. TARNÓC JÁNOS Távolságok „És eljővén, békességet hirdetett néktek, a távolvalóknak és a közelvalóknak.” (Ef 2:17) I. II. Egy utazás emléke Vázlat Házak és fák. Vonat, emberek ülnek egymással szemben. Sárga és zöld a táj, mégis olyan, mint egy mosolytalan arc. Láthatatlan kopnak el mindenek. Hideg béke ez, verőfény és pusztulás. Az én tettem nem a valóság, szavam sem az igazság. Belőlem fakadnak csupán. Felhők vonulnak. Lent, a dolgok mélyén valami csend.
