Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Sághy Jenő: Az összetört sámándob (elbeszélés)
SÁGHY JENŐ Az összetört sámándob „Atyánkhoz könyörgöm: add áldásod Atyám, segítsél Atyám házban gazdáknak, legelőn lovaknak, íme fejem meghajtom, Istenem adj áldást, Te világ teremtője, teremtettek istene!” (Teleut sámánima. Bede Anna fordítása) Tompa ordítás hallatszott a sátor belsejéből. A jurt előtt álldogáló két íjász közül a fiatalabbik a nemezsátor bejárata felé ugrott. A másik — ujjasát megragadva — visszarántotta. — Nyughass, Finta! Nincs még itt a világ vége, hogy csak úgy beronts urunkhoz. Puha csizmájában csendesen az ajtóhoz lépett és résnyire félrehúzta a bejáratot fedő szőnyeget. Rövid szemlélődés után visszaengedte a nemezt. — Nincs semmi baj. Alszik a harka, de nyugtalanul. Kezével csapkod, fejét forgatja és nagyokat nyög. Rosszat álmodik. — Nyomja az előttünk levő hosszú út. Meg a reánk váró sok harc. — Ugyan — legyintett Ketüd. — Hiszen hadban idősödött meg. Száguldások, portyák, csaták: ez az ő élete. Az ajtószőnyeg csattanva félrecsapódott. A nyílást Bulcsú vállas alakja töltötte be. — Teremtsétek elő a táltost, de ízibe! Kemény szemmel pillantott a látóhatár szélén lassan emelkedő vörös tűz- golyóbisba. — Dobjával együtt — toldotta meg szavait. Ketüd szeme társára villant. — Lódulj, Finta! A tűzgolyó keleten tovább emelkedett, vörössége meghalványodott, sárgába fordult, és ezzel a sárga arannyal hintette be a Naphegy keleti lejtőjét. Ketüd — tenyerével ernyőzve szemét — alátekintett. Két lovas apró alakját pillantotta meg lent: elhagyták a sátortábort és nyugatra tartottak, a hegy lábának. — No végre. Ezek lesznek bizonyosan. A lovasok alakja nőttön-nőtt, ahogy fölfelé kaptattak az enyhe lejtésű hegyoldalban. Fújtatva, horkolva álltak meg a lovak a tágas teraszon, ahol a harka sátra emelkedett. Finta fürgén pattant a harmatos fűbe és a táltos is mászni kezdett lefelé. — Siess! — morrant rá Ketüd. — Urunk vár rád. A táltos eltűnt a sátor belsejében. Befelé fordultában kilendült övére függesztett dobja. A fakósárga irha egy* pillanatra feltündöklött a júliusi nap aranyában.
