Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Gadó Pál: Fogyatékos embertársainkért
56 GADÖ PAL: FOGYATÉKOS EMBERTÁRSAINKÉRT Állásfoglalások Nem is elhanyagolt kérdés ez. 1981-et az ENSZ a rokkantak évének, az 1983— 1992 közötti időszakaszt pedig a rokkantak évtizedének nyilvánította. A rokkantak emberi jogait azonban már 1975-ben írásba foglalta, és ugyanebben az évben az Egyházak Világtanácsa (5. világgyűlés, Nairobi) is hozott érdekükben határozatot. Érdemes ennek egy részletére gondosan odafigyelnünk: „Az egyház egysége magába foglalja a rokkantakat és épeket egyaránt. Az olyan egyháznak, amely keresi az egységet önmagában és halad afelé, hogy egységet teremtsen a többiekkel, mindenki előtt nyitottnak kell lennie. Mégis az ép testű egyháztagok mind hozzáállásukkal, mind pedig az aktivitásra helyezett hangsúllyal a peremre taszítják és gyakran kizárják maguk közül a fizikai vagy szellemi képességeikben fogyatékosokat. A rokkantakat úgy kezelik, mint szolgálatra szoruló gyengéket, és nem a Krisztus testének és az emberi családnak teljesen befogadott, mindenben részesülő tagjait — figyelmen kívül hagyva azt a sajátos részt, amellyel éppen ők járulnak hozzá a közösség életéhez. Ez annál is inkább súlyos hiba, mivel a fogyatékosság világszerte ismert problémája növekvőben van. Balesetek és betegségek felnőtteket és gyermekeket rokkanttá tesznek, sokakat kedélyi- leg károsít a társadalmi változás és a városi élet feszültsége, örökletes rendellenességek és az éhezés gyermekek millióit teszik fizikailag és szellemileg sérültté. Az egyház nem példázhatja a »Krisztusban felismert teljes emberséget«, nem tanúsíthatja az emberek egymásra utaltságát, sem nem érhet el egységet a különbözőségben, ha továbbra is eltűri a fogyatékosok elszigetelését, és megtagadja tőlük a teljes részvételt az életben. Az Isten családjának egysége korlátozott ott, ahol ezeket a testvéreinket a leereszkedő jótékonyság tárgyaiként kezelik. Csorbát szenved az egység, ha a fogyatékosok nem részesednek belőle. (. ..)” Azok a határozatok, amelyeket ebben a tárgykörben az utóbbi évtizedben az ENSZ és szakosított szervei (ILO, WHO, UNESCO), az Europa Tanács, a fogyatékosok ügyével foglalkozó világszervezetek (Rehabilitation International, Disabled Peoples International) vagy az egyes országok parlamentjei hoztak, hasonló hangvételűek, csak az Isten szeretete helyett az alapvető emberi jogokra és méltányosságra alapozzák érvelésüket. Az eredmény átütő erejű polgárjogi mozgalom kibontakozása lett, amelyet egy kommentátor az Egyesült Államokban a négerek egyenjogúsítását követő legfontosabb eseménynek nevezett. Az élmezőnyben Skandinávia, az NSZK, Svájc, az USA, Japán, vagyis a leggazdagabb országok állnak, de a gondoskodó figyelem példamutató az NDK-ban, Csehszlovákiában vagy Lengyel- országban is, és a lehetőségekhez mért intézkedések sok fejlődő országban is figyelmet érdemelnek. A hazai helyzet^ Magyarország, mint annyi más területen, itt is a középmezőnyben helyezkedik el. A rokkantak helyzete nem a legrosszabb, de a legtöbb környező országhoz viszonyítva is jelentősen elmaradt. A teljesség igénye nélkül megemlítek néhány területet, ahol ez megmutatkozik. 1. A magyar társadalomban, a hivatalos szervek vezetőinek szemléletében nem ismerhető még fel a fogyatékosok létezésének tudatos számbavétele.
