Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Hafenscher Károly: Oboedientia et Pax. Huszonöt éve halt meg XXIII. János pápa
HAFENSCHER KÁROLY Oboedientia et Pax Huszonöt éve halt meg XXIII. János pápa Amit Angelo Guiseppe Roncalli bíboros egykor jelszavának választott, rövid, de jelentős pápasága idején megvalósult: Engedelmesség és Béke. Engedelmesség, de nem az egyházjogászok szigorú, homlokot ráncoló modorában, vagy az inkvizítorok fanatizmusával, hanem engedelmesség annak a Jézus Krisztusnak, akinek főpapi imádságát olvasta meditációs anyagként (János evangéliuma 17. fejezetéből: ut omnes unum sint, hogy mindnyájan egyek legyenek) azon a reggelen, amely napon később kihirdette pápai szándékát: egyetemes zsinatot hív össze, amire mindenki hivatalos, aki Krisztus nevét hordja. Béke, s ezen nemcsak belső békét értett, a lélek nyugalmát, azt is, hanem békét az egyházon belül és az egyház határain túl is. E két szó nem maradt csupán jelszó: megvalósított programmá vált hosszú életében (82 év) és rövid pápasága alatt. 1963. június 3-án, pünkösd másnapján meghalt János pápa, de életműve nem fejeződött be, folytatódott a második vatikáni zsinat következő ülésszakán, és hat ma is. Alakját az idő múlásával mi evangélikusok is egyre nagyobbnak látjuk. Stefan Zweig írt egykor egy kitűnő esszét Dosztojevszkijről; mottójául egy Goethe-epigrammát választott, így lehet magyarul visz- szaadni: „Az tesz naggyá téged, hogy soha nincsen véged.” Ráillik XXIII. János pápára is. Visser’t Hooft írta egy Boenhoeffer-emlékünnepre cikke címeként: „Akivel nem tudunk végezni századunkban.” János pápa is ilyen volt. Vele és művével nem tudunk végezni. Sok ember életében folytatódik a mű, jellemet és sorsot formál, egyénekben, egyházában és felekezetek között egyaránt hat. Szépen írja róla egy méltatója (Öry Miklós): „Miért vette fel a János nevet? Mert apját is Jánosnak hívták, mert a templom, ahol keresztelték, Keresztelő Jánosnak volt szentelve és a pápa tulajdonképpeni székesegyháza, a lateráni bazilika, szintén Jánosról van elnevezve. Sokszor alkalmazták rá azt a mondatot: »volt egy ember, Istentől küldve: János volt a neve« (Jn 1,6). Küldetése volt. .. Üzenetet hozott, és ezt olyan egyszerűen és egyetemesen tudta megfogalmazni, hogy az egész világ felfigyelt rá. Ez az üzenet, akárcsak a bibliai Jánosoké, az egyetlen lényegről szólt: Isten szeretetéről, és ő úgy tudta átszűrni saját szerető szívén, hogy mindenki megérzett valamit belőle. Így áll ma előttünk Angelo Roncalli, korunk nagy tanúja.” Maga az a tény, hogy egy evangélikus folyóiratban megemlékezünk róla, korszakváltást jelez. Elgondolkoztató, hogyan is lett „az antikrisztusból”, ahogyan még az idős Luther és az ortodox lutheránusok nevezték a pápákat,
