Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ Balázs János: Hermész nyomában Budapest 1987. Magvető Könyvkiadó A könyv alcíme: „A magyar nyelvbölcselet alapkérdései”, de az olvasó ez alapkérdések történeti vizsgálatán kívül számos más területen is követheti a tudós szerző kalauzolását. Balázs János legújabb értékes művét is jellemzi a szerencsés kettősség: elmélyed a részletekben, de tág horizontot is nyit előttünk. A több mint 700 lapos kötetnek öt része van; I. Az ókori szellemi alapok feltárása; II. Nyelvi eszmélődésünk módjai és eszközei a középkorban; III. A humanizmus és a reformáció nyelvbölcseleti eszméi és hazai hatásuk; IV. A barokk és a felvilágosodás nyelvbölcseleti eszméi hazánkban, végül: V. Múlt századi nyelvtudományunk eszmevilága. A munkát gazdag irodalmi hivatkozási jegyzék egészíti ki. I. A könyv egyik fő kérdése: „Hogyan alakulhatott ki” a görögségben „a Hermész nevével egybeszövődött hermeneutika, a tolmácsolás, a magyarázat tudománya?” Ez — a szerző szerint — azért is fontos, mert a magyar nyelvbölcselet alapkérdései kezdettől fogva a hermeneutika alapjaihoz kapcsolódnak. A feleletet egy tizenhárom—tizennégy lapos eszmefuttatásban kapjuk meg, amely nemcsak nyelvtudományi, hanem filozófiatörténeti szempontból is tanulságos. Ezután a hangos beszéd és a hangos olvasás történetének rendkívül érdekes taglalása következik: ma már ugyanis kevesen tudják, hogy az ókorban és a középkorban a néma olvasás úgyszólván rendkívüli jelenségnek számított. Az ókori szellemi alapok feltárását szolgálja a klasszikus retorikának, dialektikának és logikának mint a rábeszélés, meggyőzés és megértés eszközeinek ismertetése, valamint a görög és latin grammatikáról szóló alfejezet (9—78. 1.). II. A középkori nyelveszmélődésről szóló részből (79—215. 1.) a teológust különösen érdekelhetik a bibliai herme- neutikáról és a misztika nyelvbölcseletéről szóló lapok. III. A nyelvek sokfélesége, osztályozása, változandósága és történetisége, továbbá az anyanyelv fölfedezése és kiművelése, anyanyelvűnk irodalmi rangra emelése és normatív nyelvtanának első körvonalai: mind-mind tanúskodnak a humanizmus és a reformáció nyelvbölcseleti eszméinek hazai hatásáról (216—380. 1.). (Ide tartozik a szó- és kifejezéskincsünk szabványosítására irányuló kísérletek elemzése is.) (381—410. 1.) IV. A barokk és a felvilágosodás magyarországi nyelvbölcseleti eszméit a szerző nagyrészt Comenius, Apáczai Csere, Kalmár György munkássága s a magyar nyelvhasonlítás, végül az önelvű magyar nyelvleírás vizsgálata alapján mutatja be (411—543. 1.). V. Az utolsó rész nemcsak a múlt századi nyelvtudomány eszmevilágát tárja föl előttünk, hanem kitekint egyrészt
