Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. I. Jézus és az őskereszténység
76 VEÖREÖS IMRE: AZ ÚJSZÖVETSÉG SZÍNGAZDAGSÁGA A Pál apostol által idézett őskeresztény Krisztus-himnuszban az „emberekhez lett hasonlóvá” azt jelenti: „Ö valóban ember volt, nemcsak külső megjelenésében, hanem gondolkodásában és érzésében is.” (G. Kittel—G. Friedrich: Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament. V.k. homoióma szócikk J. Schneider tollából.) A „magát megüresítette” arra engedhetne következtetni, hogy földi létében már nem volt semmi isteni lényéből. De az a tény, hogy mint ember véghezvitte, ami senki embernek nem volna lehetséges: az Istennek való teljes engedelmességet —, szükségszerűen vezet arra a felismerésre, hogy valóságos emberi mivoltának mélyén az a Más rejlik, akinek hittel valljuk. A földi Jézusról gondolkodva a rejtély térdre kényszerít az első keresztényekkel együtt: Jézus Krisztus „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem magát megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fii 2,6—8). (A tanulmány folytatását a következő két számban közöljük.) Krisztus feltámadása XVII. sz. vége—XVIII. sz. eleje Krisztus — Pantokrator (a világ uralkodója) VI. sz., Sinai hegyi Szent Katalin kolostor
