Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988

1988 / 2. szám - Székács József (1858): Bajza József felett

Bajza József felett

A múlt század elején született kritikus, szerkesztő és költő koporsójánál Székács József pesti evangélikus lelkész, a későbbi püspök mondott beszédet. Az 1858. március 5-én elhangzott, eddig nem publikált prédikáció művészien foglalja össze a szabadság- harc bukása után sokat szenvedett Bajza életművét. A korszak teológiai szikkadtsága természetesen érződik a beszéden. Az Evangélikus Országos Levéltárban, a Székács-hagyatékban őrzött eredeti kézirat alapján közöljük a temetési beszédet.

Bajza József (1804—1858)

Kari Mahlknecht acélmetszete, 1842

Pál, az Ürnak apostola, élte alkonyán így nyilatkozik: „Pályámat megfutottam, a nemes harczot megküzdöttem, a hitet megtartottam, az igazság koronáját eltette számomra az én Istenem”. [2Tim 4,7—8].

Szeretteim az Urban! Mik Pálnak ezen nyilatkozatában feltűnnek, a következők :

Először az, hogy az apostol a súlyt nem a pályára és annak minőségére fekteti. Azt akarja éreztetni velünk, hogy Isten előtt nem az által leszünk kedvesek, hogy e vagy ama pályát futottuk meg, hanem csak az által, hogyan, miképen futottuk meg a pályát, melyet Isten s társaink bizalma tűztek ki számunkra. Hasztalanság'ot művelnénk tehát, ha a holtak felett érdem gyanánt azt akarnók kiemelni, hogy mily nehéz hivatalt, magas méltóságot, fényes czímeket és az évek mily hosszú soráig viseltek vala. Haszon- talanságot művelnénk, ha Bajzánk felett érdemként akarnók kitüntetni azt, hogy költő, ítész [= kritikus], történetíró, szerkesztő, színházigazgató és academiai tag volt. Mert Isten előtt nincs személyválogatás, nem azt kérdi,

SZÉKÁCS JÓZSEF (1858)