Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Andorka Rudolf: Hittel vagy hit nélkül?
16 ANDORRA RUDOLF: A VALLÁSTÓL VALÓ ELFORDULÁS ... Következtetések Felmerülhet a kérdés, hogy mi az oka a szekularizációs tendencia hirtelen megváltozásának. Őszintén meg kell mondanom, hogy nem tudjuk, mint ahogyan a külföldi kutatások hasonló eredményeit sem tudják megnyugtatóan megmagyarázni. Nagyon felszínesnek tartom azt a (leginkább a külföldi sajtóban megjelenő) magyarázatot, hogy az ok a marxizmus hatásának csökkenése, ugyanis a vallás iránti érdeklődés csökkenése a korábbi évtizedekben, elsősorban a közömbösség terjedésével függött össze, az utóbbi években pedig ez a közömbösség látszik csökkenni. Űjabban a nyugati szakirodalomban újra megjelentek olyan elméletek, amelyek az attitűdökben és értékekben (például az inkább a konzervativizmust vagy inkább a változtatást pártoló politikai nézetekben) bizonyos több évtizedes hullámmozgásokat látnak; fel lehetne tételezni, hogy a vallásosság is hasonló (talán ezekkel összekapcsolódó) hullámszerű változásokat mutat.16 Ezeknek létére azonban egyelőre nincs meggyőző bizonyíték. A posztmodernizmus elmélete szerint viszont a fejlett társadalmak egy új korszakba lépnek be, ebben az anyagi életcélok fontossága háttérbe szorul, és a spirituális értékek (jó emberi kapcsolatok, értelmes és tartalmas élet) kerülnek előtérbe.17 Bár már számos adatfelvételben vizsgálták ezt az értékváltást, egyelőre nem látszik egyértelműen bizonyítottnak. Mivel az okokat nem ismerjük pontosan, még kevésbé lehet megjósolni, hogy ez a tendenciaváltás tartós lesz-e és tömegessé fog-e válni. Azt az állítást azonban megkockáztathatjuk, hogy a jövő attól is függ, hogyan viszonyulnak az egyházi szervezetek és közösségek ezekhez a változásokhoz. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a nagyvárosi környezet, a fiatalok és magasabb iskolai végzettségűek arányának növekedése újfajta feltételeket teremt és új feladatokat állít a vallási közösségek elé. Maga a nagyvárosi lét egészen más külső feltételeket jelent, mint amelyek közt a kis falvak gyülekezetei élnek. A nagyvárosokban nyilvánvalóan nem lehet a vallási összejöveteleket egyszerűen területi alapon szervezni, mert bármely ilyen alkalom a nagyváros legkülönbözőbb részeiből gyorsan elérhető, így az érdeklődők választhatnak azok közt. Ez azt is jelenti, hogy a templomi gyülekezetek tagsága gyorsan változik, cserélődik, ezért a vasárnapi templomlátogatás sokkal kevésbé adja az eleven emberi közösség élményét, mint a falvakban, ahol mindenki ismeri egymást, és vasárnaponként ugyanazok találkoznak. Számos magyar szociológiai vizsgálat kimutatta, hogy a családnál nagyobb, de még mindig személyes és meleg emberi kapcsolatokat lehetővé tevő kiscsoportok, közösségek nagyon hiányzanak társadalmunkban, és ez a hiány az egyes emberek lelki egyensúlyát, a társadalomba való beilleszkedését is károsan befolyásolja. Az egyházközségek kiválóan alkalmasak lehetnek az ilyen közösségek kereteinek megteremtésére. Mivel a vallás iránt intenzíven érdeklődők összetétele heterogén (öregek és fiatalok stb.), sokféle közösségi összejövetel számára kellene lehetőséget adni, számolva azzal, hogy ezek a közösségek menet közben formálódnak, alakulnak, sőt sokszor nyilván meg is szűnnek. A sokféleség iránti igény ezen túlmenően a vallási alkalmak tartalma terén is jelentkezik. Nyilvánvalóan mást várnak azok, akik beleszülettek és természetesen, a tradíciók alapján „belenőttek” a gyülekezetekbe, mint azok, akiknél a kereszténység felé fordulás egy több alternatíva közötti tudatos
