Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. I. Jézus és az őskereszténység
VEÖREÖS IMRE Az Újszövetség színgazdagsága I. Jézus és az őskereszténység Az Újszövetség egyes iratai között számos különbség, nem kevés eltérés van — mégis egységbe foglalja őket a megfeszített és feltámadt Krisztusról szóló evangélium, örömhír. Az Újszövetség középpontjában Krisztus áll, s ez a különböző helyzetekben keletkezett iratokra vonatkozóan általában érvényes, csupán egy-két, teológiai szempontból nézve peremen levő levélben csak közvetve tanúsítható. Közelebb lépve a hitünk és életünk számára drága könyvhöz, benne ,,a prédikált Krisztussal” találkozunk — ahogyan kerek száz évvel ezelőtt egy mély hitű teológus kifejezte (Martin Kahler). Ez a prédikált Krisztus, akiben az Újszövetség emberei hittek, a valóságos Krisztus. „A valóságos azaz a hatékonyan munkálkodó Krisztus, aki a népek történetén halad át, akivel milliók találkoztak gyermeki hitben, akivel a hit nagy tanúi tartottak kapcsolatot vívódva, elfogadva, győzve és továbbadva — a valóságos Krisztus a prédikált Krisztus.” ,,Az egyházalapító prédikáció okmánya” — ahogyan ugyancsak ő nevezte az Újszövetséget — valóban annak, a szó legtágabb értelmében vett igehirdetésnek a lecsapódása, történeti emléke, amely az első században a kereszténységet létrehívta és éltette, s azóta is hordozza, megújítja az élő Krisztusról szóló, hitet teremtő bizonyságtételt. A viva vox evangelii, az evangélium élő szava minden időben új szívekben kelt visszhangot, és új ajkakon hangzik tovább, hogy népet gyűjtsön Istennek szerte a világon, nemzedékről nemzedékre. Az őskereszténység Az Újszövetség központi üzenete Krisztusról először húsvétikor csendült fel: „valóban feltámadt az Űr” — ahogyan későbbi elmélyült hittaritalommal, az „Űr” megnevezéssel Lukács evangéliumában olvassuk (24,34). Jézus feltámadása tanítványait és más követőit teljesen új helyzetbe állította, melynek három, mindent felkavaró következménye volt. Az egyik: a hit döntése az isteni lét részesének bizonyult Jézus mellett. A másik: ennek a felfoghatatlan eseménynek boldog továbbadása a várható kockázat ellenére. És a harmadik, amire alig figyeltek fel eddig a hívő bibliaolvasók: a megkezdődő lázas gondolkozási folyamat, hogy hittel keressék a velük történtek, elsősorban a húsvéti és nagypénteki esemény értelmét, jelentését. Húsvéttal megszületett a keresztény hit, megkezdődött a keresztény igehirdetés és a teoló
