Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Andorka Rudolf: Hittel vagy hit nélkül?
ANDORRA RUDOLF: A VALLÁSTÓL VALÓ ELFORDULÁS ... 15 Végül megnéztem, hogyan különböznek a fenti kategóriák az értékválasztások terén. Az adatfelvételben tíz értéket, életelvet (munka, család, pénz, siker, hit, nyugodt élet, kevés kötöttség, megbecsülés az embertársak körében, élvezetek, fatalizmus) egy-egy kijelentő mondat alakjában adtak elő, és a megkérdezettek az ezzel a kijelentéssel való egyetértésüket vagy egyet nem értésüket fejezték ki egy hétfokozatú skálán (teljesen egyetért: 7, egyáltalán nem ért egyet: 1). Az alábbi elemzésben az erősen egyetértők (7 és 6) arányát hasonlítom össze életkori és vallási érdeklődés szerinti kategóriánként. A templomba gyakran járók és nem járók között meglepően csekélyek a különbségek. (A ritkán templomba járók többnyire közöttük helyezkednek el.) A család minden kategóriában a legfontosabb helyre került (a megkérdezettek 87 százaléka állította, hogy nagymértékben egyetért azzal, hogy „a család a legfontosabb az ember életében”), és csak egy árnyalattal került előbbre a templomba járók között, mint a nem járók közt. A másik legtöbbre értékelt (70 százalék) állítása az volt, hogy „a békés, nyugodt, rendezett élet a legfontosabb”, erre is csak egy árnyalattal nagyobb súlyt helyeztek a templomba járók. Másrészt a „szeretek dolgozni, a munka tesz boldoggá” kijelentéssel értettek egyet a legkevésbé (17 százalék) minden kategóriában. A leglényegesebb különbségek — érthetően — azon kijelentés értékelésében mutatkoztak, hogy „fontosnak tartom, hogy az ember higgyen valamiben, legyen egy olyan eszme, hit, aminek szolgálatát a legfontosabbnak tartja”. Az intenzív vallási érdeklődésű („gyakran”) személyek 53 százalékban, a lazábban érdeklődők („ritkán”) 36 százalékban, a nem érdeklődők („nem”) 38 százalékban fejezték ki erős egyetértésüket ezzel. Érdemes azonban megjegyezni, hogy még így is szám szerint kétszer annyian vannak az erősen egyetértők között olyanok, akik nem járnak templomba vagy más vallási közösségbe, mint az oda gyakran vagy ritkán járók. Létezik tehát a magyar társadalomban, az egyházhoz kötődőkön kívül is, egy lényeges rész, amely a hitet igen fontosnak tartja. Közöttük vannak nyilván a meggy ő- ződéses marxisták és ateisták is. Korcsoportonként és nemenként vizsgálva az utóbbi válaszokat, az egyetértők aránya kiugróan a legmagasabb az intenzív vallási érdeklődésű fiatal férfiak közt (64 százalék), és legalacsonyabb a fiatal nem érdeklődők és lazán érdeklődők közt (33—37 százalék). Ez az eredmény is kidomborítja, hogy az intenzíven vallásos fiatalok sok tekintetben sajátos társadalmi csoportot alkotnak. A kép másik oldala az, hogy ugyanők azok, akik feltűnően kevéssé fogadták el azt a kijelentést, hogy „minden perc szépségét ki kell élvezni”. De azt, hogy ez nem az „evilágtól való elfordulást” jelenti, mutatja az a tény, hogy fiatal vallásos férfiak igen nagy értéket tulajdonítanak a sikernek, elismertségnek, előbbre jutásnak, ugyanakkor a megbecsültségnek is. Ezzel a bevezetésben felvetett kérdéseket megválaszoltam: 1. vallási megújulás jelei látszanak a fiatal nagyvárosi magas iskolai végzettségűek közt," és 2. ezek a fiatalok nem „deviánsán” vallásosak, nem „vonulnak ki ebből a társadalomból”, hanem a fiatal nemzedék legműveltebb és legaktívabb részéhez tartoznak.
