Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Andorka Rudolf: Hittel vagy hit nélkül?
14 ANDORRA RUDOLF: A VALLÁSTÓL VALÓ ELFORDULÁS ... nagyszámú emberre kiterjedő adatfelvételből sem tud „négydimenziós” és „ötdimenziós” táblázatokat készíteni. Ezért nem lehet egyértelműen igazolni, hogy a fiatal, nagyvárosi, felsőfokú végzettségűek között a legnagyobb a vallási érdeklődés növekedése az „utánuk következő” elemzési kategóriákhoz viszonyítva. Azt gondolom azonban, hogy a fenti elemzések alapján is megfogalmazhatjuk azt a következtetést, hogy éppen ebben a társadalmi kategóriában lehetünk tanúi a vallás iránti érdeklődés leghatározottabb fokozódásának. Ehhez a következtetéshez két kiegészítő megjegyzést kell fűzni: 1. a vallás iránti érdeklődés növekedését az említett kategóriában helytelen lenne eltúlozni, mert változatlanul egy csekély kisebbséget érint, például a felsőfokú végzettségű budapesti lakosok közül csak 9 százalék, a 18—29 éves felsőfokú végzettségűek közt országosan csak 4 százalék jár gyakran templomba vagy más vallási közösségbe; 2. a „ritkán” kategória gyakorisága nem mutat hasonló tendenciát, hanem a régi szekularizációs társadalmi lejtőt követi, tehát a lazább vallási érdeklődés ma is elsősorban az idősebb, alacsonyabb iskolai végzettségű falusi lakosokat jellemzi. Kik ezek az intenzív vallási érdeklődésű fiatalok? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolhassak, az összes megkérdezetteket felbontottam nem (férfi—nő), életkor (18—39, 40—59, 60 és több éves) és vallási alkalmakon való részvétel (gyakran, ritkán, nem) szerinti kategóriákra, és ezeknek különféle jellemzőit hasonlítottam össze. Az anyagi életkörülményeknek két olyan mutatóját választottam ki ösz- szehasonlításra, amely a jelenlegi Magyarországon különösen jól mutatja az anyagi körülmények különbségeit: a fürdőszobás lakásban lakók arányát (az összes megkérdezett között 65 százalék) és a személygépkocsival rendelkező háztartásban élők arányát (31 százalék). Mindkét mutató szerint a középkorú és az idős gyakran templomba járók valamivel rosszabb anyagi helyzetben vannak, mint a soha templomba nem járók, viszont a 40 éven aluliak között éppen az intenzív vallási érdeklődésűek vannak jobb anyagi helyzetben. Még határozottabban jelentkeznek ezek a különbségek az iskolai végzettség és a művelődés mutatói terén. A fiatal gyakran templomba és vallási közösségbe járók közt kiugróan a legmagasabb a felsőfokú végzettségűek aránya (férfiak közt 20, nők közt 9 százalék), közöttük vannak a legtöbben, akiknek otthonában sok (500-nál több) könyv található, akik sok (az elmúlt két hónapban 3 vagy annál több) könyvet olvastak, akik az elmúlt évben színházban voltak. Érdekes viszont, hogy a mozilátogatás, a napi televíziónézés és újságolvasás vonatkozásában nem állnak a templomba nem járók „fölött”. A középkorúak és az idősek korcsoportjaiban is látszanak hasonló különbségek a „gyakran” kategória javára, de ezek a különbségek sokkal kisebbek. Itt érdemes közbevetően azt is megemlíteni, hogy arra a kérdésre, hogy „felnőtt korában okozott-e valaha gondot, nehézséget a családban előforduló alkoholfogyasztás?” (természetesen a saját alkoholizálást beleértve), nagyon határozott különbségek mutatkoztak: a gyakran templomba járók között a legkevesebb, a ritkán templomba járók között közepes, a soha templomba nem járók között a legtöbb az igennel válaszolók aránya.
