Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Andorka Rudolf: Hittel vagy hit nélkül?
ANDORRA RUDOLF: A VALLÁSTÓL VALÓ ELFORDULÁS... 13 A vallási érdeklődés különbségei nem, életkor, lakóhely és iskolai végzettség szerint Ha a vallási érdeklődés intenzitását az alcímben említett változók szerint egyenként vizsgáljuk, teljes mértékben a hagyományos, a leegyszerűsített szekularizációs elméletnek megfelelő kép bontakozik ki: a nők, az öregek, a falusi lakosok és az alacsony iskolai végzettségűek közül többen járnak templomba és más vallási közösségi alkalomra, mint a férfiak, a fiatalok, a városi lakosok és a magasabb iskolai végzettségűek közül. Ebből azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy a jövőben a lakosság összetételének változása a vallás iránti érdeklődés, a vallási összejöveteleken való részvétel csökkenése irányában fog hatni, mert a városiasodás folytatódik (főképpen a kisfalvak, ahol a templomba járók aránya a legnagyobb, fognak várhatóan elnéptelenedni), az iskolai végzettség emelkedik, továbbá az idős templomba járók fokozatosan meghalnak és helyükre olyan nemzedékek lépnek, amelyeknek tagjai jelenleg sokkal kisebb arányban járnak el vallási összejövetelekre. Persze ez ellen ható tendenciák is érvényesülhetnek, mert 1978 óta — Tomka Miklós adatai szerint — majdnem minden iskolai végzettségi kategóriában és minden korcsoportban nőtt a magukat vallásosnak mondók aránya. Ha viszont — szociológus szaknyelven szólva — „háromdimenziós” táblázatokat vizsgálunk, akkor kitűnnek egy tendenciaváltás jelei: — ha korcsoportonként vizsgáljuk a különböző iskolai végzettségűek közül az intenzív vallási érdeklődésűek arányát, akkor azt egyrészt a 8 osztálynál alacsonyabb végzettségűek között (ők persze csak a legidősebbek közt vannak nagyobb számban), másrészt a felsőfokú végzettségűek között találjuk a legmagasabbnak; a 18—29 évesek között pedig éppen a felsőfokú végzettségűek közül járnak a legtöbben „gyakran” templomba vagy más vallási közösségi alkalmakra; — ha korcsoportonként vizsgáljuk a különféle típusú településeken lakók közt az intenzív vallási érdeklődésűek arányát, akkor a legfiatalabbak közt egy új tendencia jelei mutatkoznak: a kisfalvak lakói közül kerültek a legtöbben a „gyakran” kategóriába, viszont a nagyobb falvak lakói közül a legkevesebben, ettől fogva „fölfelé” nő az intenzív vallási érdeklődésűek aránya a kisebb, majd a nagyobb városokban, végül Budapesten ér el újabb csúcsértéket; — ha iskolai végzettség szintenként vizsgáljuk a különböző típusú településeken lakók közt az intenzív vallási érdeklődésűek arányát, akkor mindegyik településtípusban megjelenik az U alakú összefüggés: egyrészt a legalacsonyabb végzettségűek, másrészt a felsőfokú végzettségűek közt a legmagasabb a „gyakran” kategóriába tartozók aránya; különösen határozottan jelentkezik az új tendencia Budapesten, itt a felsőfokú végzettségűek közt gyakran vallási összejövetelekre járók aránya magasabb nemcsak a középfokú végzettségűek és szakmunkás végzettségűek közötti aránynál, hanem a 8 általános iskolai végzettségűek között megfigyelt aránynál is. Még egy figyelemre méltó új jelenségre hívom fel a figyelmet: míg az alacsony iskolai végzettségű idős, „gyakran” templomba járók közt nagy többségben vannak a nők, a fiatal és magas iskolai végzettségű, „gyakran” vallási összejövetelekre járók közt a férfi—nő arány majdnem teljesen kiegyenlített. A szociológus számára fájdalmas lemondást jelent, hogy még egy ilyen
