Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Imrényi Tibor: Ikontisztelet az ortodox lelkiségben
IMRÉNYI TIBOR Ikontisztelet az ortodox lelkiségben Gyerekkoromból jól emlékszem Etus nénire. Józsi bácsi, akit nagyon szeretett, már korábban eltávozott az élők sorából. Esténként, mielőtt lefeküdt, odament gyászszalagos fényképéhez, megsimogatta, és így búcsúzott tőle: „drága Józsikám”. Volt valami egyszerű természetesség ebben a mozdulatban. Nem kellett megmagyaráznia, hogy miért teszi. Ö is tudta, mi is tudtuk, hogy a fénykép nem azonos elhunyt férjével. Mégis, az a simogatás egyfajta magától értetődő lelki kapcsolatot jelentett. A másik élményem egy baptista imaházból származik. Amerikai vendéglelkész prédikált, és amikor bevezető köszöntésében a házigazdához fordult, ezekkel a szavakkal jellemezte hozzá fűződő testvéri viszonyát: „a fényképe mindig ott van a többiekkel együtt az asztalomon, így amikor esténként letérdelek, hogy imádkozzam, soha nem feledkezem meg róla”. Jóllehet az ikon tisztelete ennél többet jelent az ortodox lelkiségben, e két példa azt érzékelteti, hogy a gyökerét itt, ebben a természetes, „reális” szemléletben kell keresni. Az ikon egyszerre tanít, nevel, hitet ébreszt, emlékeztet, találkozási pont isteni és emberi valóság között. De lássuk először az ikontisztelet kialakulását a történeti hagyományban! Euszebiosz Egyháztörténetének VII. könyvében említést tesz az Üdvözítőnek Palesztinában, Paneasz városában látható szobráról, melyet a vérfolyásos asszony emelt hálából gyógyulásáért, majd így folytatja: „Semmi csodálatos sincs abban, hogy így tettek azok az egykori pogányok, akik megtapasztalták Üdvözítőnk jótéteményeit, amikor ismertük apostolainak, Pálnak és Péternek, és magának Krisztusnak színek által, táblákon megőrzött képeit is.” Van olyan hagyomány is, amely arról szól, hogy az Üdvözítőnek már életében készült ikonja. Ez az úgynevezett „nem emberi kéz által készített” vagy „Isten által készített” képmás. Több forrás is említést tesz a súlyosan beteg edesszai Abgár királyról, aki elküldte Jézushoz udvari festőjét egy levél kíséretében, hogy készítse el számára az Ür képmását. De amikor a mester Krisztus arcának ragyogása és az Öt körülvevő nagy tömeg miatt nem volt képes feladatát teljesíteni, Jézus vizet kért, megmosta arcát, és a kendőn, mellyel meg törölte, ott maradtak vonásai. Ezt a lenyomatot küldte el a királynak válaszlevelével együtt. Az ereklyét sokáig féltve és nagy tisztelettel őrizték Edessza városában. Később Konstantinápolyba került, de 1204, a városnak a keresztes hadak által történt kifosztása után nyoma veszett. Szűz Máriáról a Gyermek Jézussal, ugyancsak a hagyomány szerint, az első ikont maga Szent Lukács apostol és evangélista készítette, aki az orvosi
