Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Andorka Rudolf: Hittel vagy hit nélkül?
ANDORKA RUDOLF: A VALLÁSTÓL VALÓ ELFORDULÁS .. . 11 tek, a következő volt: „vallásos ember-e ön?”. Az igennel válaszolók aránya az 1972. évi 46 százalékról lassan csökkent 1978-ig 36 százalékra, azóta újra emelkedett, és 1985-ben 43 százalékot ért el. Ennek alapján Tomka már évekkel ezelőtt megállapította, hogy a vallás iránti érdeklődés megélénkült, tehát a korábbi tendencia megfordult. Tudatosan óvatos fogalmazása nagyon indokolt. A feltett kérdésre adott válaszokból ugyanis nem lehet mélyebb következtetéseket levonni arról, hogy mit jelent az, hogy a népességnek bizonyos százaléka vallásosnak mondja magát. A kérdés megfogalmazása és a megkérdezés körülményei erősen befolyásolják a válaszokat. Például amikor Hankiss Elemér és munkatársai 1977—1978-ban nemcsak egyszerűen igen és nem válaszokra adtak lehetőséget, hanem öt különféle fokozatra, akkor a „bizonyos fokig, talán vallásos vagyok” válaszok beszámításával 53 százalékot találtak legalább „bizonyos fokig” vallásosnak.12 A Tömegkommunikációs Kutatóközpont viszont 1980 óta háromszor egy másfajta ötkategóriás válaszlehetőség közötti választásra kérte egy, az előbbitől eltérő lakossági minta tagjait. 1984-ben „az egyház tanítását követem” választ adta 15 százalék, a „magam módján vallásos vagyok” választ 45 százalék, „nem tudom” választ 7 százalék, „nem vagyok vallásos, nem érdekel a vallás” választ 15 százalék, „meggyőződésem szerint a vallásnak nincs igaza” választ 14 százalék, végül a fentiekbe nem sorolható választ 4 százalék. Eszerint az egyház tanítását követők és a következetes ateisták aránya majdnem ugyanakkora, közöttük helyezkedik el egy sokkal nagyobb átmeneti csoport, amelynek többsége azonban a „maga módján” vallásosnak gondolja magát, másik része egyszerűen közömbös. Ez arra enged következtetni, hogy a magyar társadalomban létezik egy nagylétszámú csoport, amely többé-kevésbé nyitott a vallás iránt, de valamilyen ok miatt, úgy látszik, nem azonosul az egyházak képviselte vallásossággal. Hozzá kell tenni, hogy a fent említett 43 százaléknál nagyobb „részvételi arányokat” is kaphatunk, ha a temetési, keresztelési és esketési adatokat vesszük alapul. 1985-ben 147 616 ember halt meg, az egyházi temetések száma 147 326 volt. 130 200 csecsemő született, az egyházi keresztelések száma 129 690 volt. 73 238 házasságot kötöttek, 25 414 egyházi esketésre került sor.13 Nem szükséges azonban magyarázni, hogy az egyházi temetés vagy keresztelés egyáltalán nem jelenti azt, hogy a hátramaradottak vagy a szülők vallásosak. Tomka Miklós elemzései a magát vallásosnak mondó népesség társadalmi összetételének párhuzamos eltolódását mutatták ki. Az 1970-es évek közepéig annál nagyobb volt a magukat vallásosnak mondók aránya, minél „lejjebb” mentünk a társadalmi hierarchiában, minél szegényebb, műveletlenebb, hátrányosabb helyzetű csoportot néztünk; vagyis a parasztok és szakképzetlen munkások, a falusi lakosok és az alacsonyabb iskolai végzettségűek között volt gyakoribb a vallásosság. Azóta viszont a magasabb iskolai végzettségű, szellemi foglalkozású és városi lakosság körében, különösen a fiatalabb korosztályokban látszanak a vallási érdeklődés megélénkülésének jelei. A Vigilia 1987. évi 8. számában e kérdés vitájában marxista filozófusok is megerősítették ezt a megfigyelést.14
