Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Andorka Rudolf: Hittel vagy hit nélkül?
10 ANDORRA RUDOLF: A VALLÁSTÓL VALÓ ELFORDULÁS ... fejtette ki, hogy a szekularizálódás valójában a zsidó és a keresztény tanítások logikájából következik, a reformáció egyebek közt ebben az irányban is nagy lépést tett előre, és a keresztény egyházak éppen ebben a szekularizá- lódott világban tudnak a legjobban megfelelni és kell, hogy megfeleljenek hármas hivatásuknak, az igehirdetésnek, a közösségteremtésnek és a szeretetszolgálatnak/1 A szekularizációnak persze többféle jelentése van a szociológiában.5 Jelentheti, mint például Durkheimnél,6 hogy a társadalmi életnek egyre több területe, mint a politika, a gazdaság, a tudomány függetlenné lesz a vallástól. Valami hasonlóra gondolt Max Weber is, amikor „a világnak a varázslat alól való feloldásáról” (Entzauberung der Welt) beszélt.7 Máskor a szekularizáción azt értik, hogy csökken az egyes emberek kötődése a valláshoz, egyházhoz. E két folyamat egyáltalán nem jár szükségképpen együtt. Attól, hogy az egyház befolyása a politikára vagy a tudományra elhalványul, az egyes emberek még nem kell, hogy kevésbé érdeklődjenek a vallás iránt. És megfordítva az egyház erős befolyásának fennmaradása mellett is elfordulhatnak az emberek a vallástól. Mindkettőre számos példa van a történelemben. A szociológiában találhatunk olyan megállapításokat, amelyek a vallást mintegy az emberi társadalmak szükségszerű jellemzőjének tekintik. A fent említett Dürkheim egész szociológiai elméletének központi tétele, hogy minden társadalomnak szüksége van egy kollektív tudatra, amely mintegy szentesíti a társadalmat és annak viselkedési szabályait. Lenski pedig úgy definiálta a vallást, mint „az emberi sorsot végső soron alakító erőkre vonatkozó hitek rendszerét”, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy „minden emberi társadalom minden normális felnőtt tagja nyilvánvalóan vallásos”.8 Luckmann szerint pedig a vallás „ad az egyes ember mindennapi életének egy felsőrendű értelmet”, és azáltal elősegíti az ember beilleszkedését a társadalomba.9 Ugyanez a felismerés húzódik meg — kissé kevésbé elvont elméleti szinten — a „civil vallás” fogalma mögött.10 Eszerint minden társadalomban kell, hogy létezzék a gondolatoknak, szimbólumoknak és cselekvési szabályoknak valamilyen általánosan elfogadott szövedéke, amely az alapvető értékeket meghatározza és a társadalom tagjainak közösségi viselkedését irányítja. Robert Bellah amerikai vallásszociológus szerint ezek az elemek az Egyesült Államokban jórészt a kereszténységből származnak. Ha a közmegegyezés ezekben összetörik, akkor a társadalom igen súlyos problémákkal kerül szembe. Ezekkel a vázlatosan ismertetett elgondolásokkal kapcsolatban azonban hangsúlyozni kell, hogy eZ a „vallás” egyáltalán nem szükségképpen a kereszténység, sőt még csak nem is kell, hogy Istenre vonatkozó gondolatokat tartalmazzon. Például a konfucianizmusban, amely közel két és fél évezreden keresztül a sok százmilliós kínai társadalomban a vallás fenti értelemben vett funkcióját ellátta, nincs meg a személyes Isten fogalma. A szekularizáció és a vallás szociológiai fogalmának kérdésével azonban csak azért foglalkoztam itt, hogy szélesebb perspektívát adjak a továbbiakban elmondottaknak, ahol a kereszténység mai és közelmúltbeli magyarországi helyzetét szeretném megvilágítani. Abban a nagyon kedvező helyzetben vagyunk, hogy a Tömegkommunikációs Kutatóközpont 1972 óta néhány évenként megismételve vizsgálta a vallással való azonosulást, és Tomka Miklós igen alaposan dokumentálva tette közzé és elemezte a vizsgálatok eredményeit.11 A kérdés, amelyet immár hat adatfelvétel alkalmával feitet-
