Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Reisinger János: Hét szó a keresztfán. Heinrich Schütz életműve
REISINGER JÁNOS: HÉT SZÓ A KERESZTEN 79 Mk. 15,34.) Nem ritka, hogy ezéket a szavakat panaszos, sőt lázadó kijelentésnek tüntetik föl. Még Ö is szemrehányást tett Istennek — vallják sokan. Az ige valóságos értelme azonban nem ez. Először is tudnunk kell róla, hogy egy imának, a 22. zsoltárnak a kezdősoráról van szó. Dávidnak a Szentlélek által ihletett könyörgésével fordult Istenhez Jézus Krisztus a keresztfán. A kitaszított ember szavait mélységes bizalom járja át, Jézus vissza- idézése pedig a fájdalmas megszólításnak különleges nyomatékot kölcsönöz. Nem felelősségre vonás, hanem a kereszthalál valóságos drámája tükröződik benne: emberi felfogásunk számára szeretné tudatni, milyen borzalmas az életadó Atyától való távolság, amit mi olyan gyakran és könnyedén megengedünk magunknak. Krisztus keresztje megmutatja, mi Isten válasza a bűnre, ö a teljes, tökéletes szeretet, és ezzel ellentétes elvvel nem vállal egyezséget. Ha akár egyszülött Fia azonosította magát a bűnökkel, „magára vette a világ bűneit”: Atyja nem kedvezhetett néki. Isten Jézusban mutatta meg azt az igazságát, hogy a végső ítéletben, melyet egyelőre kegyelmesen felfüggesztett, Krisztushoz hasonlóan minket is el kell hagynia, ha nem szabadulunk meg bűneinktől. Ahelyett azonban, hogy rajtunk, embereken hajtaná végre ítéletét, ahogyan azt mi mindannyian megérdemelnénk, olyan szeretetet mutatott be Jézus Krisztusban, aki értünk az Atyától való távolságot is vállalta, csakhogy föleszméltessen önzésünkből, viszontszeretetre késztessen, s megtérés, újjászületés által alkalmassá tudjon tenni az örök életre, mert „ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát” (Ján. 3,3.). Azért időztünk (többek között) ennél a rövid igénél, mert Heinrich Schütz zenéje is teljes megragadására tör. A Szentíráshoz hasonlóan, először arámi nyelven szólal meg, ekkor sokkal fájdalmasabb, a szólista el kell hogy harapja a szót („... lama a sab-thani”), míg a német nyelvű ismétlésben tompítottabb, hiszen ez magyarázat, nem közvetlenül az Üdvözítő szájából származik. Schütz nagyon jól értette, hogy Jézus Krisztus halála a kárhozat, a „második halál” elhagyatottsága volt, hogy azt ne minékünk kelljen elszenvednünk, s ha ezt egy valaki is megérti és változtat életén: nem volt hiábavaló e földre jönnie. S ezzel máris a Sieben Worte utolsó nagy gondolati és zenei csomópontjához, az Es ist vollbracht tételhez jutunk. 5. Nem lenne igazi örömhír az evangélium, ha nem biztosítaná az emberi élet legnagyobb fekélyéből, a bűnbetegségből való gyógyulást. Hiányában csak helyettünk, de nem értünk történt volna <a golgotái dráma. A gyógyulás ereje a hit általi megigazulás. Schütz művészetének is mindmáig éltető tisztasága, szépsége, ereje. A Sieben Worte csúcspontja az Es ist vollbracht megkomponálása. Ez a szó, melyet a Károlyi-Biblia „Elvégeztetett”-nek fordít (Ján. 19,29.), szó szerint ennyit jelent: „meglett”, „beteljesedett”. Isten megváltási terve a Golgotán érkezett céljához. A Biblia leghatalmasabb szava a győzelmet hirdeti. Hogy Schütz zenei megoldásának hallatlan egyszerűségét igazán értékeljük, hadd említsük J. S. Bach változatát a János-passióban (Nr. 57.). E passió eltitkolt jelentésrétegét Pernye András tárta föl. Kimutatta, hogy Bach a vérszomjas tömeget, valamint Krisztus hóhérait olasz stílus-
