Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Reisinger János: Hét szó a keresztfán. Heinrich Schütz életműve
so REISINGER JÁNOS: HÉT SZÓ A KERESZTEN ban („Alberti-basszus”) énekelteti a passió öt turbánjában (Nr. 3, 5, 26, 29, 46.). Erre (most helyszűke miatt nem részletezendő) magyarázattal szolgálnak az akkori lipcsei zenei állapotok, de talán vallásfelekezeti megfontolások is. „A korabeli közönség valószínűleg ezt tisztán felismerte, sőt, talán helyesnek is találta, hogy Jézust olyasféle emberek feszítették keresztre, mint a pápista taljánok” (P. A. kísérőszövege a HUNGAROTON LPX 11580—82 felvételhez). Számunkra ebből most csupán az a lényeges, hogy a János passióban Jézus az emberi butaságnak, a kiszámíthatatlan tömegnek esik áldozatul. Bach Es ist vollbracht tétele mélyre hulló dallam, rezignált summázat. Ettől az érzéstől a nyomon következő két ária sem szabadulhat, a „Judabeli oroszlán győzelmére” vonatkozó felívelést rögtön az elégiába való visszazökkenés nyomja el. Ezzel szemben Schütz Sieben Worté-jében Krisztus nem áldozatul esik, hanem áldozatul adja magát. Győzelme minden emberi élet győzelmének lehetőségét hirdeti. A kezdőhang, melyről indul, azonos az imént idézett első szó („... was sie tun”) végével, vagyis az egész mű legmélyebb hangjával, innen emelkedik, s ér a legmagasabbig: Egyéb műveiben is a megigazulásnak ezzel a szemléletével találkozunk. A Zsolt. 51, 12. 14. igéire komponált Schaffe in mir. Gott, ein reines Herz kezdetű, két szólóhangra írott feldolgozásában az „új teremtés”-nek hasonló hite nyilatkozik meg. A harmincéves háború befejeződésére szerzett Nun danket alle Gott (SWV 418. ETERNA 82 5964) kezdetű motettája a zeneművészet egyik legszebb hallelujája. Művészetéből áradó bizonyosság, hogy Jézus Krisztus hite visszavezet bennünket Isten szeretet-törvényéhez, szívünkbe és elménkbe írja annak parancsolatait (Zsid. 10,16.). „Protestáns hit és tiszta meggyőződés jellemzi Schütz magatartását, ez adja életművének aranyfedezetét.” (Pernye András: A német zene története 1750-ig. Bp., 1964. 49.) Hadd idézzük befejezésül az 1672-ben, 87 éves korában elhunyt mester kedvelt zsoltárigéjét mint zeneművészetének az előbbieket megerősítő, végső pecsétjét: „Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában” (Zsolt. 119,54.).
