Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Kulturális figyelő
90 KULTURÁLIS FIGYELŐ Gábor anyagilag támogatta. Az ő uralma alatt nőtt meg igazán a román pópák tekintélye is. Nagy változást hozott vallási, egyházi téren Erdély Habsburg uralom alá kerülése. Ez egyet jelentett az ellenreformáció megindulásával, amely 1711 után nyomasztóan nehezedett a protestáns gyülekezetekre. A reformátusokat a fontosabb tisztségekből, a legfőbb kormányszékekből kiszorították. Sorra települtek be a különböző szerzetesrendek. A protestánsok legfőbb ereje továbbra is a külföldi egyetemek látogatása volt. Ugyanakkor az erdélyi szászok, a maradék evangélikusság egy tömbben élő képviselői, akiknek iskolarendje nagyon hasonlított a németországiakéhoz s így ott könnyebben folytathatták tanulmányaikat, egyre inkább a magyarok ellen fordultak, s német anyanyelvű, területi autonómiává kívánták fejleszteni önkormányzatukat. Erdély újabbkor! történetének leglényegesebb tényezője az volt, hogy a XVIII. századra lakossága román többségűvé vált. Igen sajnálatos volt, hogy a szabadságharc idején mind a magyarok, mind a románok későn ismerték fel egymásrautaltságukat. Tévedéseiknek azután a németek, főképpen pedig Hitler vette hasznát. A barnain- ges „vezér” ügyes politikával egymás ellen játszotta ki a történelmi szempontból tulajdonképpen egymásra utalt, két nemzetet. Sok megpróbáltatást jelentett a második világháború s az azt lezáró béke Erdély és Erdélyen belül elsősorban a magyarság számára. Bár az 1965-ös román alkotmány a nemzetiségeknek minden szinten biztosította anyanyelvűk használatát, a magyar nyelv használata a közéletben visszaszorult. A magyar irodalom, tudomány és művészet azonban tovább virágzik, s nem szakadtak meg a kapcsolatok a magyarországi és az erdélyi magyarság között. Sajátos módon csökkentette a magyarság súlyát a mintegy 300 000, többségében erdélyi s magát magyarnak valló zsidó kitelepülése Izraelbe. Köpeczi Bélának mindezeket a kérdéseket is igen mértéktartóan tárgyaló, tanulságos „kitekintése” zárja a három kitűnő kötetet. Komjáthy Miklós Dosztojevszkij ördögei színpadon Hol a határ jó és rossz között? Egyáltalán, mi a jó és mi a rossz? Ki választhatná el a jót a rossztól, ha nem Isten? „Ha ő nincs, akkor minden lehetséges ...” Dosztojevszkij sokat vívódott ezekkel a gondolatokkal. Szinte valameny- nyi művében jelen vannak a hit és kétely kérdései, nyomukban az erkölcsi posztulátummal: Istennek lennie kell, mert nélküle az ember démonai elszabadulnak, és nincs megállás a lejtőn. A nagy orosz írót a mélylélektan előfutáraként is szokták emlegetni; amit Freud tudományos megalapozottsággal állított, azt ő már korábban megsejtette zsenialitásával, emberismeretével, és a világ elé tárta regényalakjaiban. A most színpadra vitt Ördögök című regény is ilyen lélekanalízis, vagy inkább társadalomlélektani vízió egy megtörtént eset kapcsán. A történet magva rendőri hír: 1869-ben egy anarchista csoport tagjai árulással vádolták és megölték egy teljesen ártatlan társukat, csupán azért, mert egy Nyecsajev nevű anarchista szervező erre rávette őket. Mi volt a célja? Hogy a kiontott vér, a közös bűn összekösse őket, meg hogy gyakorolják magukat a gyilkolásban, leszokjanak az „értelmiségi kényeskedésről”. De ezt a választ már nem Nyecsajev, hanem Dosztojevszkij adja meg, miután az olvasott hír regényírásra késztette. Művében már nem egy, de sok embert pusztítanak el, csupán azért, mert nem bíznak egymásban. A bizalmatlanság magvait egy Sztavrogin nevű, előkelő és gazdag anarchista hinti el köztük. Sztavrogin valóban ördögi fi
