Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Rédey Pál: A konfirmációról – őszintén
RÉDEY PÁL A konfirmációról — őszintén A háború utáni társadalmi földrengés közepette a konfirmációnak is el kellett viselnie a maga változásait. Legtöbb helyen — főként a városi gyülekezetekben — „hittanpótló” intézménnyé vált, a népegyházi keretek bomlásával gyakran formális aktussá lett, a tanulási szint az előző oktatás hiányában sok gyülekezetben csökkent. Ez a tanulmány azonban más oldalról kívánja megközelíteni a konfirmáció kérdését. Nevezetesen a statisztika oldaláról. A statisztika, a számszerű adatok lényegében a népegyház keretébe utalnak bennünket, noha itt ellentmondó helyzet fogad. Egyfelől a társadalmi változásoknak megfelelően bomlófélben vannak a népegyházi keretek — az egyház mozgalmi jellegű intézménnyé válik —, másfelől görcsösen ragaszkodunk a népegyházra jellemző szerkezethez, s ezen belül a népegyházat jellemző adatokhoz, lélekszámokhoz, statisztikákhoz. Az a téves vélekedés is uralkodik rajtunk, hogy tekintélyünket, a társadalomban elfoglalt helyünket a minél nagyobb számok határozzák meg. A nagy számok bűvöletében tabuként kezeltük azokat a konkrét adatokat, amelyek a számokban megadott súlyunkat rendítették volna esetleg meg. Pusztán azt a konkrét igazságot vállaltuk, hogy szórványegyház vagyunk, de ennek konzekvenciáját már alig vontuk le. A kérdést azonban éppen a mi nemzedékünk nem kerülheti meg. Mert eközben a szociológia kiváló művelői a társadalom minden jelenségét módszeresen feltárták — érintőleg a társadalom vallásosságát is —, és szembesítettek bennünket olyan strukturális változásokkal, amelyek kétségkívül erőteljesen hatottak az egyház arculatára, sőt szociológiai összetételére. Csak példának okáért említem a falusi társadalom demográfiai változását, a falvak elnéptelenedését, elöregedését, az ipari társadalom számszerű növekedését, városok, központi települések kialakulását, a születés csökkenését, a házasságok felbomlását. Mi történt ez idő alatt egyházunkban? Lépést tartottunk-e ezekkel a nemzet életében párját ritkító mozgásokkal? Felmértük-e ezeknek a jelenségeknek hatását egyházunkra? Megítélésem szerint rendületlenül egy stabil, mozdulatlan egyházi képletben gondolkodtunk, erre a stabil egyházra képeztük ki lelkészeinket. Ügy éltük le a mögöttünk levő évtizedeket, mintha a társadalomban végbement viharok nem érintettek volna bennünket. Ennek következtében semmiféle prognózis nem állt rendelkezésünkre, egyfajta állóvízben lubickoltunk, még ha időnként az őszinte szó, netán a rideg tények felborzolták is körülöttünk a tó vizét. Pusztán a közös gondolkodás érdekében, a teljesség igénye nélkül néhány
