Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Jánosy István: Sylvester János: Finálé (drámarészlet)
JÁNOSY ISTVÁN: SYLVESTER JÁNOS 71 KÖVÉR ASSZONY: Ha kicsit megnyuvasztj átok a kurvát, annál szebben énekel. BERÜGOTT LEGÉNYEK (nekiesnek Violának): Kiverjük a szemedet, ha nem énekelsz. EGY KISLÁNY: Miért bántják a nénit? KÖVÉR ASSZONY: Közel ne menj hozzá, mert szemmel ver az a boszorkány. MÁSIK ASSZONY: Egész nap csak az ágyban hentereg. HARMADIK ASSZONY: A tükörben nézi magát. KÖVÉR ASSZONY: Aztán eloson a szeretőjéhez és azalatt leesik a kislány a kályha-padkáról. MÁSIK ASSZONY: Tudjátok, mit kellene tenni az ilyen paráznával? Gyertyát állatni vele. Szurokba mártott rongyba bugyolálni, aztán meggyújtani. LEGÉNY (Violához): Állj ide középre és énekelj! MÁSIK LEGÉNY: Kiverjük a szemedet, ha nem énekelsz! LEGÉNY (a kislányra mutat): Akkor majd ezzel szórakozunk. Elkapjuk a karját és húzzuk szétfele. TISZTTARTÓ (közbelép): A gyereket ne bántsátok. És őhozzá se érjetek! (Violához) Énekelj, mert ha nem, ugyan megbánod... VIOLA: (Énekelni kezd. A tömeg elcsöndesül.) Alugyál el, Istennek báránya. Szeretetből jöttél a világra. Kérdi Jézus: Mért keseregsz, anyám? Hogyne sírnék, keseregnék fiam. Mikor az én áldott, szép fiamat Pilátushoz ítéletre vitték. A két kezét egymásra szegezték, büdös nyálakval teleköpködték. Hosszú szulicára szulicálták, magos keresztfára fölfeszíték ... (Erdélyi Zsuzsa gyűjtése) (Az ének hatására a tömeg megcsöndesül, majd áhítatosan figyel.) TISZTTARTÓ (a tömeg hangulatváltozásától meglepődve): Nos, bocsássátok el! Kotródjék innét! VIOLA (ölében a kisbabával, fiával, nagyobb lányával lassan elindul. Közben meg-megáll és bánatosan visszanéz a házra. A tömeg még mindig teljes csöndben áll és nézi a távozókat.) BÉCS. Sylvester szállása SYLVESTER: Tinódi mester! De rég láttam! Mi járatban Bécsben? TINÓDI: Ferdinánd királytól jövök. Magánkihallgatáson fogadott. És személyesen adta át nemesi oklevelemet. SYLVESTER: Nemességet kapott? Remek! És mivel érdemiette meg? TINÓDI: Ez van írva: Az éneklés mesterségében való tehetségével és históriáknak magyar ritmusokba való foglalásával. SYLVESTER: Istenem! Hát ilyesmiért is lehet nemességet nyerni? Én már eleve nemes voltam, de ha például az Újszövetségemért kaptam volna nemességet, örömest elfogadtam volna! Mert ugyan mit ért az én életemben az én ősi nemes mivoltom? Mint szolgával bántak velem mindig.
